KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sztárok bűvöletében

Ardai Zoltán

 

Tíz éve készült a nálunk eddig csak névről ismert lengyel Janusz Kondratiuk kellemes moziként is nézhető filmje, a bemutatkozás mégsem érződik késeinek: a Sztárok bűvöletében friss maradt, mintha mostanában készült volna. A tartósítás „trükkjei” nem látványosak, de minél szerényebbek, annál nehezebben kifürkészhetőek. Kondratiuk megszokott képbeállításokba, filmeken sokszor látott helyzetekbe is furcsa izgalmat, életet lehel a motívumok mesteri kevergetésével, a gyakori hangulati kontrasztokkal és ritmusváltásokkal. Elmondható: a bizonyára átütőbb tehetségű Forman vagy Menzel stílusa Kondratiukot inkább önmagára ébresztette, mintsem „megtetszett neki”.

A történet két – jól egyénített – kisvárosi kamaszhőse 1945-ben, a nácik kivonulásakor mozigépészként éli világát. Barátságuknak nem a dühödt, végső német össztűz, hanem a vajúdó új Lengyelországban megütköző indulatok vetnek tragikus véget. Kondratiuk e hirtelen befejezéssel nem próbál kitanítani arra, menynyire illuzórikus szemléletű a főként csókoktól és csókok elmaradásától sebződő kamaszlét, sem pedig arra, hogy menynyire szent ez, szemben a csúf és komor, politikába-tapadt felnőttléttel. Egyszerűen csak megmutat egy döbbent pillanatot: az egész élet szerkezetére való ráismerés kezdetét. És játékos könnyedséggel adja elő ezt is, mint más az adu ászt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6380