KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jazzbolondok

Ardai Zoltán

 

Ez a húszas években játszódó, zenés szovjet retro nem tartozik azon filmek közé, amelyeket huzamosabban észben lehet tartani; még csak nem is ingerlően rossz film. Valamelyest élvezhetővé az teszi, hogy „a jazzról szól”, pontosabban a tradicionális jazzben koncentrálódó életörömről, a körülményektől való titkos emberi függetlenség hangulatáról, amelyet a rendezésnek sikerül is néha felvillantania. Ennyi sikerül csupán, mert amint kiderül, hogy Karen Sahnazarov számára nem fontosak a korabeli pikareszk cselekmény valódi lehetőségei, mind mérsékeltebben találjuk mulatságosnak az ágrólszakadt „avantgarde” zenészek vidám kálváriáját a sokféle polgártárs között, Ogyesszától Moszkváig. Inkább persze: „Ogyesszától” „Moszkváig”; a filmbeli színhelyek ugyanis éppúgy nem hasonlítanak a régi Szovjetunió városaira, mint az akkori Párizsra vagy Berlinre, vagy ha tetszik, mindegyikre hasonlítanak: a húszas évek egyáltalán-Európáját mintázzák. Ezért, hogy Sahnazarov filmjében nehéz egy műfaj honosításának kísérletét üdvözölni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6257