KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tudatlan tündérek

Vaskó Péter

 

Rendezett anyagiakkal bíró, nemdohányzó, negyvenes nő nemdohányzó rendezett, snájdig férjét úgy ütik el az úttesten, hogy minimum hármat pattan az autók szélvédőjén. Igyekezzünk jól megjegyezni ezt a jelenetet, mert ez az utolsó dinamikus képsor. Kapuzárás előtt álló szépasszonyunk véletlenül felfedezi, hogy kivasalt exférjének 7 évig szeretője volt. Rövid vívódás után elindul, hogy megkeresse egykori vetélytársnőjét. A film itt kanyarodik rá a főútvonalra: kiderül ugyanis, hogy a másik nő nem nő volt, hanem épp ellenkezőleg. A rendezett szépasszony visszafogott kalandjainak innentől egy szomorú-vidám, érzelemgazdag homoszexuális kollektíva ad keretet. Itt szokás szerint megtanulhatja megérteni önmagát, és megérteni a melegeket: jé, azok ugyanolyan emberek, mint a többi, sőt.

Mintha Rohmert látnánk olaszban, sok-sok érzelem, még annál is több dialógus, és csak annyi cselekvés, amennyi nem zavarja a nyugodt beszédhez való egyenletes lélegzetvételt. Sajnos hiányzik azonban a francia erkölcs-koreográfusra jellemző fegyelem és a figyelmet végig ébren tartó intellektuális izgalom. Van sok szép kép, meleg színek, egy kis vidámság, sok puha szomorúság és a mediterrán életörömöt ellenpontozó, elmaradhatatlan fekete szárnyú AIDS.

Van tehát megannyi finomság, éppen csak a szíven ütő erős élmény hiányzik. Az önismétlő lelki masszázsban és tanító-nevelő óvatosságban nagyrészt elvész a film sava-borsa. A meleg vonal sajgó édességű megközelítése nem hoz túl sokat a konyhára, a „jólnevelt polgárasszony kalandja az élettel” című műfajban pedig a Montenegro minimum három kört ver rá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2755