KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Facérok

Békés Pál

 

Hagyjuk a halálos szenvedélyeket, legalábbis azokat, melyek egy életre összebogozzák két ember életét – ásó, kapa, nagyharang. Szólóban szép az élet. A seattle-i Facér-tanyán, ahol a film hősei, a nyugati part hobbijuknak és lelki problémáiknak élő, önként magányos yuppie-jai tengetik napjaikat, igen jómódú emberek laknak. A különleges életmód-igényeket kielégítő 18 lakásos komplexum bérlői a folyamatos érzelmi válság, vágyakozás, kielégülés, újrakezdés állapotában leledzenek – számukra mindig új a szerelem, a csalódás, mindig borzongatóan izgalmas az újrakezdés. Nyitottak minden újra, unt kapcsolatok nyűge őket nem bénítja, s ha mégis, akkor lerázzák magukról a bilincseket, ha nem is mint kutya a vizet, de azért különösebb megrázkódtatás nélkül. Ám ha igazán elragadja őket az érzelmek árja, valódi áldozatokra is képesek. Janet például úgy dönt, hogy mellműtétnek veti alá magát, remélvén, hogy a gömbölyded szilikonbetét majd visszaszerzi számára Cliff, a szépreményű rockzenést rajongását. Még szerencse, hogy az orvos lebeszéli. Hálából Janet meggyőzi a sebészt, jobb, ha új, borzasabb frizurát nyírat magának, ő pedig régi melleivel távozik a klinikáról. Az akció mindenki megelégedésére zárul, végül még Cliff is ráébred, mekkora szüksége van Janetre.

A seattle-i belváros bohém miliője kellemes hátteret kínál a féltucatnyi fiatal szünettelen érzelmi kalandozásának, melyet laza epizódláncként tálal a rendező – az egyes részeket alcímek választják el egymástól: „Szólóban szép az élet”, „Életfogytig randevú”, – akárha egy-egy korszerűen fanyar falvédőszöveg volna valamennyi. A jól adagolt irónia egyébként is a Facérok egyetlen, s így annál értékesebb erénye. Kellemes film. Elszórakoztat. És felszabadít. Engem például kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy van még a világon olyan zug, ahol egy egész estés film legsúlyosabb konfliktusa az: vajon Janet kebleinek völgye Szilikon-völggyé válik-e.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1311