KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két tűz között

Fáber András

Mi az érdekesebb? Ha egy emberről váratlanul kiderül, hogy mindenre elszánt titkos ügynök, vagy ha egy mindenre elszánt titkos ügynökről váratlanul kiderül, hogy ő is érző ember? Ha egy családi vígjáték kémdrámába torkoll, vagy ha egy kémdráma családi vígjátékba csap át?

James Cameron és csapata némi habozás után alkalmasint úgy döntött, hogy nem dönti el a dilemmát, így aztán filmjükben – a régi sajtó-anekdotára utalva – a kutya is megharapja a postást, és a postás is a kutyát.

Ennek megfelelően filmjük műfaji meghatározása ez lehetne: vidám családi kémdráma.

A nukleáris terrorizmus elhárításával foglalkozó szigorúan titkos kormányhivatal szuperügynökét a terminátorként már több ízben kipróbált volt osztrák bodybuilder, Arnold Schwarzenegger alakítja némi bumfordi bájjal (szerepformálási képességeit e téren már a Vörös zsaruban megcsillogtatta), kíváncsi és kalandvágyó élete párját pedig Tony Curtis lánya, Jamie Lee Curtis játssza (látszik is rajta, hogy feltehetőleg a Minden lében két kanál folytatásainak szorgalmas nézője volt gyerekkorában). A filmen mindenesetre lehet nevetni (gyakran olyankor is, ha valamelyik szereplő – természetesen a gonosz terroristák közül – felfordul; a „meghal” szó itt túl eufemisztikus volna). Már alig várjuk a werkfilmet, amelyből majd kiderül, hány ezer vaktölténypatron és hány hektó marhavér fogyott el a forgatás során, a zsöllyéből nézve azonban a pirotechnikusok és a kaszkadőr-csoport munkája illúziót keltő. „Embert is öltél?” – kérdezi az ara. „Azok mind gonoszak voltak” – felel a férj. Mit mondhatunk erre? Talán azt, amit a filmben feltűnő egyik teherautó oldalán (így, magyarul) a felirat: „EZ VAN”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=753