KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés haza

Gáti Péter

Minden ember élete megfilmesítésre váró regény. Ez a remek közhely juthat az eszünkbe, amikor végignézzük az egykor oly lírai és megrendítő film, A sikoly rendezőjének, Jaromil Jirešnek új munkáját. Szokványos családi történet pszichologizáló felfogásban, továbbgondolásra méltó vonások nélkül – ennyi a film.

A középkorú, sikeres divat- és jelmeztervezőnő és a nála fiatalabb, szakmailag szintén eredményes férfi látszólag harmonikusan élnek tizenéves fiukkal. A család anyagi és érzelmi háttere sebezhetetlennek tűnik. Mígnem – ahogy már lenni szokott – kiderül, hogy ez csak a látszat. A harmónia egyszer csak szétmállik. A szülők egyik esti veszekedésekor kiderül, hogy a kisfiút örökbe fogadták. (Kimondatlanul is sejtjük, hogy kapcsolatuknak is egyik záloga ez az adoptáció.) A gyerek – meghallva a titkot – a dramaturgiai nagykönyv előírásai szerint elindul „megkeresni a múltját”. A rendezőnek ezt a folyamatot nem volt ereje végigkövetni, a kidolgozatlan mozaikok halmaza nem áll össze egységes, jellemző képpé. Légüres térben mozognak a szereplők, például az asszony valódi jellemvonásai, érzelmei végig éppúgy rejtve maradnak előttünk, mint ahogy házassága tényleges problémáit sem tudjuk meg.

Jireš (egyébként) tudatosan csehovi utalásokat komponál filmjébe. Az asszony az Ivanov előadásához tervez ruhákat, és az általa tett megállapítás – „egyik ember olyan idegen, mint a másik”, a csehovi hősök életérzésére emlékeztet, elrontott és saját tehetetlenségük miatt már meg sem változtatható sorsukra utal. Joggal remélhettük a hatvanas évek cseh új hullámához tartozó rendezőtől, hogy ezt a motívumot szatirikus-ironizáló látásmóddal dolgozza fel. Sajnos nem így történt. A kisfiú végül is meggondolja magát, csukva hagyja a gyermekotthon irattárában megtalált dossziéját. Hazamegy épp olyan váratlanul és hihetetlenül, mint ahogy elindult. Hogy kik is valójában Jireš filmjének hősei – csak sejtjük. Csupán azt mondhatjuk, hogy egyikük éppen annyira idegen számunkra, mint a másik. Az operatőri munka a dialógusokat kísérő közelképek fényképezésére korlátozódik. A ritka és valóban csehovi hangulatú természetfotók a képi megfogalmazás elszalasztott lehetőségeit jelzik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7163