KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Egy halálraítélt megszökött

Hegedűs Zoltán

 

Azt hiszem, aligha van még filmrendező Robert Bressonon kívül, aki ilyen megszállott következetességgel szentelte volna minden művét, köztük nem egy remekművét – bármit mondjon is a részvétlen kritika – a lelki szenvedés, s nem egyszer a testi gyötrelem ábrázolásának (Jeanne d’Arc pere, Mouchette, Lancelot du lac). Annyi visszautasítás, értetlenség, közöny ellenére! Azzal a keresztényi gondolattal, hogy enyhítheti a kifogyhatatlan szenvedést, mely hivő és hitetlen leiekre egyaránt nehezedik.

Az Egy halálraítélt megszökött korai Bresson-mű, de már a kiérlelt bressoni formalátással, stílussal; azzal a komor, puritán képi világgal, mely megidézhető egy csupasz falú börtöncellában egy küblivel, egy szalmazsákkal, bevérzett inggel, s olyan fegyelmezett natúrszereplőkkel, akik a – leszűkített kameraállásban – amúgyis csak sejthetők, csak megnyíló ajtóréseken, lépcsőfordulókon érzékelhetők, de a beszűrődő, fenyegető zajokkal, ijesztő hangokkal állandóan jelenlevő környezeti hatásokat nem lereagálják, hanem a rettegésig, az idegbomlásig élik, olyan atmoszférát teremtve, melyben a legképtelenebb gondolat is megvalósíthatónak tűnhet, így Fontaine hadnagy szökési terve. Színhely: Lyon, 1943, a hírhedt emlékű náci börtön. De ez a Belmondo-, és Delon-féle kalandokat invokáló helyszín és terv Bressonnál minden mást szülhet, csak „kalandot” nem. Vagy ha azt, létbeli kalandot, az igazit, melynek minden percében halálra készen dolgozik az ész és a lélek a terv megvalósulásán. Egyszerűen, magától értetődőn, mint egy kézműves műhelyben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6632