KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rokon

Harmat György

 

A spicli is ember. Sőt: a rendőr is az. Ketten együtt pedig különösen. Nemcsak szakmai együttműködésük (a kábítószerárusok lefülelésében) eredményes, mindennapjaik egyébként is összefonódnak (ismerik egymás családját, ha kell, segítenek egymáson stb.). Eme sajátos baráti- és munkakapcsolat leírása – és úttörő módon a középpontba állítása – Alain Corneau filmjének fő érdeme. A remek Alain Chabat és Patrick Timsit a filmszínészi játék magasiskoláját nyújtva, bővérű „ál-eszköztelenséggel” hozza közel hozzánk a rendőrt és besúgóját, e két ellentmondásosan rokonszenves alakot. A „zsarufilmek” specialistája (Police Python 357, A zsaru és a szex), a neves francia „kismester” Corneau el tudja érni, hogy a rendőrségi akciók páratlanul szakszerű, részletező ábrázolása az izgalmakat fokozza, ne pedig pepecselő unalomba fulladjon. Ez annak köszönhető, hogy a két főhős összekapcsolódott életének különböző színtereit, viszonylatait példás hangulati- és cselekményegységben képes ábrázolni. Mindennek következtében a néző messze többet kap egy átlagos kriminél. Elgondolkodhat például azon, milyen erkölcsi problémákat vet fel, hogy a „rossz” és a „jó” átkerülnek egymás oldalára; hogy a rendőrség és a bűnözők „munkatársak”, sőt „rokonok”. Választhat a publikum: hogyan ítéli meg a napjainkra megszokott tényt, hogy a zsaru kénytelen a cousin (‘unokatestvér’, ez a film eredeti címe, a rendőrségi informátor francia argóbeli elnevezése) bűnös módszereivel élni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3826