KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Gyűrűk Ura: A két torony

Köves Gábor

 

Peter Jackson cirka kilenc órásra tervezett filmjének középső harmada pereg pontosan egy évvel az első rész után és ugyanennyivel a befejező harmadik előtt. Az élmény egyszerre teljes, és hiányérzetet keltő. Mint képeskönyv, melyben a képaláírások (a Tolkien-idézetek) is kis műremekek, Jackson munkája háromórányi tömény bravúr: A Gyűrűk Szövetségéből ismerős ecsetkezelés magabiztosabb (megkapjuk az idei év legélethűbb, számítógép szülte kreatúráját: Gollumot), a színvilág karakteresebb, az inferno képei már nem csak félévezredes festményekről, hanem, ha tetszik, a múlt század rémisztő valóságát megörökítő dokumentum-és propaganda-filmekből is ismerősek. Továbbra is kérdéses azonban, hogy minden szépségük ellenére Jackson képei kiadnak-e egy filmet. Mert olyan nincs, hogy háromrészes, kilencórás mozi – más kérdés, hogy a végelszámolásnál egységbe rendeződnek-e a komponensek –, az eleje-közepe-vége dramaturgiai egységet az egyes epizódokon belül is kívánatos megteremteni, máskülönben hiányérzet támad a nézőben. És sajnálatos módon a hiányérzet jogos. A Két torony három szálon futó cselekményét szétzilálja a párhuzamos történetek közti ide-oda vágás, s ahelyett, hogy egy nagy, egységes univerzum képe rajzolódna ki előttünk, tucatnyi egzotikus, de szervesen nem kapcsolódó kisvilág térképét kapjuk. Ez a világtérkép nemcsak földrajzilag, de politikai megosztottságát és történelmét tekintve is zavaros. A regény ismerete nélkül, pusztán a filmre támaszkodva is túl sokat tudunk meg ahhoz, hogy ne sejtenénk, mennyi minden nem fért bele az adott keretekbe. Mindazonáltal Jackson szinte minden döntése indokoltnak tűnik. A nagy dilemma nem is a részleteket, hanem az egészet érinti. A kérdésre, hogy filmre való-e Tolkien munkája, nem kapunk megnyugtató választ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2085