KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Downton Abbey

Kovács Kata

Downton Abbey – brit, 2019. Rendezte: Michael Engler. Írta: Julian Fellowes. Kép: Ben Smithard. Zene: John Lunn. Szereplők: MAtthew Goode (Henry), MAggie Smith (Violet), Michelle Dockery (Lady Crawley), Elizabeth McGovern (Cora), Tuppence Middleton (Lucy), Allen Leech (Tom). Gyártó: Carnival Films / Focus Features / Perfect World Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 122 perc.

 

A 2010-től hat évadon át óriási sikerrel futott sorozat a nagyjátékfilmes folytatással nem csupán méltó koronát kap, de maga a film koncepciója is finom kikacsintás a Downton Abbey egyik fő témája, az elitizmus felé. A mostani nagyjátékfilm ugyanis nem elsősorban, hanem szinte kizárólag a sorozatot már jól ismerő rajongóknak, vagyis a kiváltságosoknak készült. A nagyjátékfilm tökéletesen követhető bárki számára, ám a karakterek és kapcsolataik, előtörténetük, a hat évad cselekményének ismerete nélkül szinte érdektelen, ráadásul a film a korábbiak legcsekélyebb összefoglalása nélkül vág a történet közepébe: a sorozat legelső epizódját megidéző bevezető jelenetben fontos híreket kap a Crawley ház feje, az uralkodó pár látogat el a házhoz. És mintha csak egy jól sikerült Christmas specialt kapnánk, van itt díszes parádé, bál és úri vacsora is. Ahogyan azt megszokhattuk, a szolgálók apró-cseprő ügyei, bosszúságai és nagyobb konfliktusai – melyeket természetesen fondorlatos csellel oldanak meg – legalább olyan súllyal esnek latba, mint a fent élők örökösödési viszályai és szerelmi ügyei.

A Crawley család és szolgálóik életének párhuzamos nyomonkövetését, minimum tizenöt szálon, ezúttal is mesteri pontossággal kivitelezik az alkotók – Julian Fellowes forgatókönyvíró ezt már Altman Gosford parkjában kigyakorolta. A Büszkeség és balítélet és Jane Austen hazájáról beszélünk, nem kell tehát különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, mitől lett ez a sorozat olyan hihetetlenül népszerű. Ám ha a minden téren rendkívül igényes kivitelezésen, a színészek (Maggie Smith, Matthew Goode, Elizabeth McGovern) parádés alakításain és a megunhatatlan történetszálakon túl van még, ami valódi érdeme, akkor az a páratlan ritmusérzék és a hihetetlenül pörgős tempó, mellyel a különböző cselekményszálakat váltogatja, ez pedig a nagyjátékfilmnél éppúgy érvényesül, mint a sorozatnál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14294