KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/szeptember
• N. N.: Filmművészet, pénz, piac Beszélgetés Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval
• Bikácsy Gergely: Bohócsipka és narráció
PRO ÉS KONTRA
• Deák Tamás: Ötletparádé, zenés holdfényben És a hajó megy
• Zoltai Dénes: Fellini Funérailles-a, olasz témákra És a hajó megy

• Fáber András: Yoyo rajzol Etaix, a filmes és grafikus
FORGATÓKÖNYV
• Esterházy Péter: Idő van Tiszán innen, Dunán túl

• Almási Miklós: Franzstadti heppening Egy kicsit én... egy kicsit te
• Barna Imre: Küldetés sehova Megfelelő ember kényes feladatra
VITA
• Hegyi Gyula: Röpirat felirat-ügyben
• Márkus Éva: A szinkron védelmében
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Élet, könnyek, szerelem
• Hirsch Tibor: Androidok lázadása
• Faragó Zsuzsa: Játszóterek banditái
• Kapecz Zsuzsa: A pillangókisasszony visszatérése
• Jándor Kornél: Ádáz hajsza
• Vida János: Férfias nevelés
• Ardai Zoltán: Családi vészkijárat
• Harmat György: Törekvő tanerő
TELEVÍZÓ
• Simó Jenő: A televízió és közönsége Veszprém után
• Faragó Vilmos: Optimisták? Forradalom-lélektani tudósítás
• Zalán Vince: Fény minden mennyiségben Arany Prága
KÖNYV
• Héra Zoltán: Útadás és úttisztítás Széljegyzetek egy filmesztétikai könyvhöz
KRÓNIKA
• N. N.: A keszthelyi film- és videós szemle
POSTA
• Csatári Béla: Szükségszerű uborkaszezon?
• A szerkesztőség : Válasz

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Érettségi

Kránicz Bence

Bacalaureat – román-francia-belga, 2016. Rendezte és írta: Cristian Mungiu. Kép: Tudor Vladimir Panduru. Szereplők: Adrian Titieni (Romeo), Maria-Victoria Dragus (Eliza), Vlad Ivanov (Felügyelő), Malina Manovici (Sandra), Rares Adrici (Marius), Lia Bugnar (Magda). Gyártó: Les Films du Fleuve / Mobra Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 128 perc.

 

Az Érettségivel a mai román film fontos rendezője, a kortárs klasszikussá nemesedett 4 hónap, 3 hét, 2 nappal Arany Pálmát nyert Cristian Mungiu tér vissza négy év után. Előző filmjéhez, A dombokon túlhoz hasonlóan ismét jelen idejű történetet mesél, és megint csak a külföld vonzása indítja be az eseményeket: a főhős egy erdélyi város orvosa, aki minden követ megmozgat, hogy gimnazista lánya Angliában tanulhasson tovább. Ehhez csak arra van szükség, hogy megfelelően magas pontszámot érjen el az érettségin, csakhogy Elizát egy nappal a vizsga előtt meg akarják erőszakolni az utcán, az összeroppant lány pedig leszerepel az első teszten. Apja felváltva rohangálhat tanárokhoz, iskolaigazgatóhoz és helyi politikusokhoz, hogy odahasson, a támadásra való tekintettel tornásszák kissé feljebb Eliza pontszámait.

A férfinak eközben rendeznie kell a viszonyát feleségével és fiatal szeretőjével is, ráadásul úgy veszi észre, valaki kifejezetten őt és a családját fenyegeti. A formálódó bűnügy azonban nem különösebben izgatja az író-rendezőt, inkább életközépi válságban szenvedő hőse drámájára koncentrál. Az Adrian Sitaru Sporthorgászatában is főszerepet játszó Adrian Titieni tökéletes teszetosza, fásult, de jószívű átlagemberként, csakhogy nem eléggé rokonszenves vagy izgalmas a figurája ahhoz, hogy kálváriája mindvégig feszültté tegye a bő két órás filmet. Mungiu ezúttal nem rajzol fel olyan bonyolult és kényes emberi kapcsolatokat, mint a 432 vagy A dombokon túl hősnőpárosai esetében, a lesújtó és persze minden mozzanatában ismerős társadalmi körkép – hálapénztől okosban kiállított bizonyítványokig – pedig nem sok olyasmit mond napjaink kelet-európai viszonyairól, amit más román filmekben eddig ne láthattunk volna. Az Érettségi egy erős nemzeti filmművészet szokásosan magas színvonalú darabja. Nincs átütő ereje, de kétségkívül keserűen és pontosan mutat rá, hogyan korrumpálja mifelénk a kisembereket az intézményrendszer, amelynek segítenie kellene rajtunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12958