KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tanú szeme

Ardai Zoltán

 

Harmadlagos, rutin-agresszív akciójelenetekből ordítóan sírós mese bomlik ki, amely egy szappanopera hetvennyolc folytatásához való papundekli-cselekményanyagot zsúfol magába. Ez a blőd kompasz a játékos kedély legcsekélyebb akcentusa nélkül van ránkvezetve. Feltűnő az elhajlítottan hollywoodi előadásmód is – az ausztrál-filmiskolás beidegződések –, de ez a duhaj pótamerikai melodráma leginkább humortalanságával lep meg. Az események egy felfoghatatlan egzisztenciájú kalandornő körül forognak, aki az FBI elől menekülve sem adja fel fő tevékenységét, amely az őt leszólító férfiak elbírálásában áll. Modora általában enervált, bizonyos bájhatással. Emberi bizalmát megnyerni már önmagában véve is erotikai értékű zsákmány és kitüntetés. Nagyon ritka, hogy egy férfi a szimpátia terepén közelítse meg ezt a hősnőt; bármely fazon, aki mégis így tesz – akárha bukdácsolva is –, perfekten hozzá fog férni, csak nem nagyon hamar. Gyorsan is fel lehet ugyan izgatni Lizát, ekkor azonban a perfekció áldozódik fel. Ha a kezdeményező más húrokat penget (szóval mit sem törődik szimpátiakérdésekkel, csak tolakszik és piszkosan mosolyog), Lise rögtön szobára megy az illetővel. Mégsem ez az ajánlott módszer, mert a nő titkon egy kifent kést szokott tartani a fenekénél, és hiú partnert ő még soha nem hagyott élve sem szobában, sem vonatvécében. Talán ez az, amit az FBI rossz néven vesz tőle. Valami brit komputer-kém azonban őrzőangyalává lesz, szerelemből elnézve neki az öléseket. A nőnek közben adódik más jó ember is: nagy szerelme egy vak apó lesz, aki a szimpátiára tett. Az ügynök elteszi láb alól a vak riválist, és most már a kölcsönös megbocsátás jegyében sírhatnak Lizivel egymás szemébe. Vagy lehet, hogy a kém le sem lepleződött Elsbeth előtt? Mindenesetre nem szabad megakadnunk a látott bűnökön, különben lelkileg alácsúszunk annak, hogy átélhessük az alaszkai zárójelenet tragikumát. Apránkint feltárul előttünk a két főszereplő múltja is. Most legyen elég annyi, hogy Liz intézeti lány volt, és főnökasszonya elárult neki egyet-mást a hímnemről. Ez sokat megvilágít a rugókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3032