KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Jutalomutazás Dárday Istvánnal

A Hugó

Tóth Péter Pál

Domokos János portréfilmjének hőse nem áll piedesztálon, a társadalmi csapdákra figyelmes életmű magáért beszél.

 

A címben hivatkozott Jutalomutazás a Dárday István – Szalai Györgyi rendezőpáros 1970-es (óvatosan ír le ilyesmit az ember, de ezúttal nincs kétség:) remekműve. Kevés film készült, nem csak Magyarországon, de egyáltalán, amely ilyen tömörséggel adja vissza a létezett szocializmus nevetségesen pitiáner, mégis fenyegető, kisszerű és beszűkült, mégis a társadalom teljességét a jelentéktelen alávetettektől a felső vezetőkig átható, joviálisan nyomasztó atmoszféráját. Ez az „ajtókat berúgó” elsőfilm: élesen fogalmazó szatíra, breugeli bölcsességű, megbocsátóan szomorú körbetekintés a belső igénnyé vált szolgai létezés szánalmas megnyilvánulásain, egyszersmind a végletekig kontrollált társadalmi szerepek köréből való kitörés s az alattvalói beletörődés önpusztító sémáiból való szabadulás képtelenségét felmutató dráma. Ha Dárdayék filmjeire gondolok, nem csupán a szociális helyzetek érzékeny megközelítése ragad torkon (bár kevés játékfilm akad, amely az egyszerű ember perspektívátlanságát olyan erővel kényszeríti átélni, mint a Filmregény, amely a társadalmi cselekvés lehetetlenségét olyan nyilvánvaló tapasztalatként fogalmazza meg, mint a Harcmodor), hanem ez a minden kudarcos küzdelemre együttérzéssel tekintő alkotói attitűd.

Ezt az attitűdöt próbálja megragadni Domokos János a rendezőpáros „egyik feléről”, Dárday Istvánról készített filmjében. Amelyben – jelentős életmű ide, díjak és elismertség oda – Dárday nem áll semmiféle piedesztálon. A filmes körökben csak kamaszkori ragadványnevén, Hugóként emlegetett Kossuth-díjas egészen Hugó-szerű. Olyan egyszerűen fogalmaz, mint aki a haverjaival beszélget, sőt, vitat meg dolgokat – hiszen csakugyan a haverjaival, velünk, a nézőkkel beszélget. Nem leereszkedően, hanem mint egyenrangúakkal, lényeges gondolatokat fordítva le konyhanyelvre, hogy az is értse, aki nem beszél értelmiségiül.

A portré szükségképpen töredékes és a tempó nézőbarát frissessége érdekében számos kihagyással él. Hogy mik voltak a 78 éves akadémikus életének és munkásságának fordulatai, azt a film csak felvillantja – a teljes életút-interjú, mint minden MMA-s portrénál, egy archívumban áll az utókor rendelkezésére. Itt csak annyiban jelenik meg a származás (a proletárdiktatúrában kényszerűen deklasszálódott arisztokrata családi háttér), a magánélet (alkotótársa egyúttal élettársa is volt), a pálya (nem csak filmjeiről beszél aránylag keveset, de produceri tevékenysége is csak a Társulás Stúdió vonatkozásában van érintve), amennyiben segít megérteni az említett attitűdöt. Egy elmélázás a felvételek szünetében, a napozás élvezete, egy szálka eltávolítása felesége (a filmesztéta Tóth Klára) kezéből van olyan fontos itt, mint a művekről való értekezés. Az, hogy hogyan lép be gyermekkorának helyszínére, a ma óvodaként funkcionáló kastélyba, többet mond el a saját nemesi hátterét kívülállóként szemlélő rendezőről, mint akárhány, mégoly érdekes sztori. S a portréfilm készítőinek (a rendező-vágón kívül az operatőr Dömötör Péternek) van szeme észrevenni és van bátorsága a film voltaképpeni tárgyává tenni azt a belső utazást, amelynek csak leképezése a formailag egyféle road movie-ként kivitelezett portré, amely fizikailag Cserhátsuránytól a fővároson át Pápasalamonig, majd Komlóskáig tart, szellemi értelemben pedig a társadalomkritikus – szarkasztikus humorú vagy a jogos felháborodásra apelláló – játékfilmektől az egyszerű emberek által teremtett értékeket felmutatni kívánó dokumentumfilmekig ível.

 

Jutalomutazás Dárday Istvánnal – magyar portréfilm, 2017. Rendezte: Domokos János. Kép: Dömötör Péter. Vágó: Domokos János. Hangmérnök: Faludi Sándor, Kapcsos Vince. Gyártó: MMA. 52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 16-17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13785