Film / Regény

James Ponsoldt: A Kör

Az utópia öröme

Sepsi László

A puhafedelű adaptáció a közösségimédia-függőségről.

„Hogyan magyarázná el a Kört a nagymamájának?” – hangzik el a kérdés James Ponsoldt filmjének azon jelenetében, amikor a súlyozottan hátrányos helyzetű hősnő részt vesz egy állásinterjún. Természetesen a kissé naiv, ugyanakkor talpraesett, intelligens és jó szándékú Emma Watson – akinek regénybeli verziójáról mindez kevésbé mondható el – kivágja magát a helyzetből, de a HR-es rutinfeladat kellemetlen szelleme mindvégig ott lebeg Dave Eggers bestsellerének adaptációja felett. A nagymamákhoz kapcsolódó előítéletei mellett A Kör saját nézőjét is olyan emberfajtának tekinti, aki csak lassan és tagoltan előadott sarkos világmagyarázatokat képesek felfogni, melyeket az addigi bevett életmód végével kecsegtető kiadós rémisztgetés húz alá.

James Ponsoldt karrierje 2013-ban lódult meg Az élet habzsolva jó részeges coming-of-age sztorijával, és a rendező azóta is az ott bevált stratégiát alkalmazza. A viszonylag sikeresnek, vagy legalább elismertnek mondható könyvek nagyjából hűséges adaptációi (Tim Tharp The Spectacular Now-ja után David Lipsky és David Foster Wallace interjúkötete következett, majd Eggers A Kör-je) eleve bírnak némi előre szavatolt presztízzsel, így az igazán látványos bukás lehetősége elviekben – habár A Kör eddigi fogadtatása épp ezt cáfolja – csekély. Az Eggers regény ebből a szempontból pazar alapanyag egy Ponsoldt-féle adaptátornak. Úgynevezett fontos, az egész nyugati társadalmat izgató problémáról szól, fellelhetőek benne egy jól körülhatárolható identitásmintázat jellemzői (a „tehetséges, de terhelt vidéki srác”, „a nyegle, mindent agyonbeszélő csúcsértelmiségi” után ez most „a multiban a szebb jövőt látó huszonéves lány”), ráadásul a hősnő közösségimédia-függősége könnyedén párhuzamba állítható a rendezőt az Off the Black című debütfilmje óta kísérő alkoholbeteg-tematikával. Hogy ez a látszólag mennyekben köttetett frigy végül mégis művészi kudarcba torkollik, az csak részben indokolható az alapanyag silányságával. Habár Eggers könyve egy másodvonalbeli young adult regény bumfordiságával megírt tanmese a privát szféra árucikké válásáról a kapitalista médiacégek karmai közt, azt a folyamatot legalább logikusan végigvitte, ahogyan utópiából disztópia, idealista munkavállalóból a hatalom agymosott avatárja válik. A filmverzió épp ennek az ívnek a felvázolásáról mond le, és a legnagyobb fordulóponttól kezdve – a hősnő volt barátjának halála – radikálisan át is írja a cselekményt, aminek két igen könnyen körülhatárolható funkciója van. Egyrészt, megakadályozza, hogy a hősnő egyértelműen negatív karakterré váljon (a regényben Mae bíztatja a technofób munkásfiú után indított hajtóvadászat résztvevőit; a filmben próbálja leállítani őket), másrészt nem csak a főszereplőt, de a kukkoló online csürhét is felmenti bármiféle felelősség alól, végül egyszerűen a gigacég vezetőiben jelölve ki a leleplezendő gonosztevőket, akik saját önös érdekeik miatt térítették el a megfigyelésalapú szép új világ kiépülését. Miközben az új világrend kiteljesedik a film zárlatában – ezzel azt sugallva, hogy a technikai fejlődésből fakadó társadalmi változások elkerülhetetlenek –, a könyv befejezésével ellentétben ezt pozitív előjellel teszi, a záróképeken elhatalmasodik az utópia mérsékelten gyanús öröme. Így A Kör filmváltozata amellett, csaknem kritikátlanul emeli át a közösségi oldalak örömelvű, a „pozitív gondolkodást” szorgalmazó ideológiáját a filmvászonra (például azáltal, hogy nem firtatja a kollektíva felelősségét), világábrázolása is a szigorúan szabályozott közösségi oldalak jellegzetes sterilitását követi. Míg például a hősnő a regényben szexuálisan aktív karakter, a filmverzió még csak nem utal olyan időtöltéseire, amelyek képei fennakadhatnának az Instagram tartalomszűrőjén (miközben a vég kezdetét itt is a szülők véletlenül kilesett pásztorórája jelenti). A közösségi média kritikájának szánt Kört végül bekebelezi a közösségi média esztétikája: Ponsoldt filmje egy percig sem hagyja felfesleni a céges bulik partyfotóiból, sportélményekből, feldolgozhatatlan mennyiségű kommentből és közösen utált bűnbakokból összeálló képáradatot. Még a végén felkavarná az ideggyenge nagyanyóként elképzelt nézőt.

A Kör (The Circle) – amerikai, 2017. Rendezte: James Ponsoldt. Írta: Dave Eggers, James Ponsoldt. Kép: Matthew Libatique. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Emma Watson (Mae Holland), Tom Hanks (Eamon Bailey), Karen Gillan (Annie), John Boyega (Kalden), Ellar Coltrane (Mercer). Gyártó: Imagenation Abu Dhabi / Likely Story. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 51-52. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13239

Cikk értékelése:

szavazat: 5 átlag: 5.4