KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

360

Baski Sándor

360 – brit-francia-brazil-osztrák, 2011. Rendezte: Fernando Meirelles. Írta: Peter Morgan. Kép: Adriano Goldman. Zene: Robert Burger. Szereplők: Maria Flor (Laura), Sir Anthony Hopkins (John), Jude Law (Michael Daly), Rachel Weisz (Rose), Ben Foster (Tyler). Gyártó: BBC Films / UK Film Council / ORF. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.

Az Azután hűvös kritikai fogadtatása a jelek szerint nem szegte kedvét Peter Morgannek: az egyik legnevesebb kortárs brit forgatókönyvíró új filmjében ismét párhuzamos történetekkel zsonglőrködik. Míg a Clint Eastwood rendezte misztikus drámában mindössze három ember sorsát követhettük nyomon, a 360-ban – vérbeli mozaikfilmhez méltón – legalább tíz karakter életébe pillanthatunk bele. Bár a stáblistán nincs feltüntetve, a film alapötlete minden valószínűség szerint Arthur Schnitzler drámájából (Reigen), illetve a belőle készült Max Ophüls adaptációból ered (Körbe-körbe, 1950), amelyben a századfordulós Bécs különböző státuszú polgárai bonyolódnak egymással házasságtörő kalandokba. Morgan a cselekményt nem, csak az elbeszéléstechnikát vette kölcsön: a 360-ban is egymásnak adják át a szereplők a stafétát, vagyis az új karaktereket mindig a régiek vezetik be a történetbe, mígnem a fináléban – a címnek megfelelően – visszatérünk a kiindulópontba. Iñárritu Bábeléhez hasonlóan a 360 sem elégszik meg azzal, hogy egy szimpla társadalmi tablót – pontosabban mozaikot – mutasson be, az aktuális trendeknek megfelelően a globális világfalut jelöli ki a cselekmény helyszínéül. Bécstől Pozsonyon és Párizson át Londonig és Denverig vezet a szereplők útja – akad köztük szlovák call girl, angol üzletember, algériai fogorvos, brazil emigránslány és orosz maffiózó is. A konfliktusok természetesen a szerelem és a szex körül bonyolódnak; határhelyzetben van mindenki: vagy a vége felé járnak egy kapcsolatnak, vagy épp egy újba kezdenének bele.

Egyik epizód sem érdektelen, hála Fernando Meirelles intim pillanatokra fókuszáló, érzékeny rendezésének és a jól összeválogatott színészgárdának, de a részletekből nem áll össze semmilyen átfogó egész. A mozaikfilmek többségéhez hasonlóan a 360 is csupán a „minden mindennel összefügg” tételét ismétli el sokadszorra, így akár a Felhőatlasz realistább, földhözragadtabb verziójaként is nézhetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11341