KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vasember

Kovács Marcell

Iron Man – amerikai, 2008. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Arthur Marcum, Matt Holloway, Mark Fergus és Hawk Ostby. Kép: Matthew Libatique. Zene: Ramin Djawadi. Szereplők: Robert Downey Jr. (Tony Stark/Vasember), Gwyneth Paltrow (Virginia), Jeff Bridges (Stane), Leslie Bibb (Christine), Terrence Howard (Jim Rhodes). Gyártó: Marvel Enterprises / Road Rebel. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Marvel hidegháborús képregényében Tony Stark, a civilben fegyvergyáros szuperhős jó néhány évig pusztította az Egyesült Államok rosszakaróit, mire a vietnami háború megítélésében bekövetkezett gyökeres fordulat hatására a szerzők bűnbánó békeharcost faragtak belőle. A filmváltozatban ez az átváltozás húsz perc alatt lezajlik. Az afgán terroristák fogságából kiszabadult Stark hamar rádöbben, hogy az igazi veszélyt nem a sivatagi gerillák jelentik, hanem a galád amerikai fegyvergyártók, akik ellátják őket a legmodernebb harcászati eszközökkel.

A rohamosan szűkülő piacra termelő képregénykiadás ma már inkább csak ürügy a kiadóknak a játéklicenszek és a filmjogok értékesítéséhez. A sűrűn érkező filmfeldolgozások számára egyre kevésbé érdekes az alapanyag műfaji eredete, ritka az olyan képregényesen fogalmazó adaptáció, mint a Dick Tracy, a Hulk vagy a Sin City. Hagyományos akciófilmeket látunk, némi sci-fis beütéssel és ártalmatlan, meseszerű üzenettel, gondosan kerülve a korhatáros besorolást.

A Vasember látszólag csak abban tér el a sémától, hogy színes pizsama helyett egy nagy műgonddal kifejlesztett acélpáncél a főhős egyenruhája, holott filmtörténeti jelentőséggel bír: ez a mozi felé menekülő Marvel első kizárólag saját finanszírozású filmje. Különleges pénzügyi státusa nem társul kiemelkedő művészi jellemzőkkel, akcióban kimondottan gyengécske, viszont vagány a humora, és a főszereplő triót (Downey, Bridges, Paltrow) öröm nézni – Robert Downey Jr. különösen elemében van, a szerepet mintha rá szabtak volna. Tony Stark a legszórakoztatóbb szuperhősök közé tartozik: dúsgazdag életművész, egyszerre zseniális mérnök, félművelt műgyűjtő és gyakorló alkoholista. Ráadásul lelkes rocker is, jó memóriával: AC/DC mellett Suicidal Tendenciest is hallgat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9394