KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pókember 3.

Herpai Gergely

Spider-Man 3. – amerikai, 2007. Rendezte: Sam Raimi. Írta: Alvin Sargent, Ivan és Sam Raimi. Kép: Bill Pope. Zene: Christopher Young. Szereplők: Tobey Maguire (Peter), Kirsten Dunst (Mary Jane), James Franco (Harry), Thomas Haden Church (Marko), Bryce Dallas Howard (Gwen), Topher Grace (Eddie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Nem szerencsés, ha valaki úgy rendezi egy trilógia harmadik részét, hogy fejben már azon gondolkozik: otthagyja a sorozatot, és teljesen másba fog. Sam Raimi bejelentette, hogy több Pókember filmet nem rendez, és következő projectje a Hobbit. Talán épp amiatt lett ez a film szánalmasan gyenge, mert maga a rendező is rettenetesen unta saját munkáját.

A legkiábrándítóbb talán a „super villain” figurák kidolgozása. A szuperhős-filmek alaptézise, hogy nem csak maga a főszereplő karakter fontos, hanem legalább annyira releváns, hogy ki és hogyan játssza legfőbb ellenségének szerepét; az első két Spider-Mannél pedig a negatív főszereplők (William Dafoe, Alfred Molina) tökéletesek is voltak. Ezúttal viszont van nekünk egy Thomas Haden Church-ünk, aki a Homokember szerepében folyamatosan bánatos spániel-képpel kér bocsánatot, hogy ő csak a lánya betegsége miatt rosszalkodik, mert „kell a pénz”.

Aztán ott van Venom, az eredeti képregény egyik legeredetibb figurája, akinek civil szerepét itt a tini lányok szívet megmelengető Topher Grace játssza el. Sajnos túl sok Topher Grace-t kapunk a pénzünkért, Venomból pedig alig láthatunk valamit… Harry Osborn, az eredeti Green Goblin fia is jóval gyengébb, mint a William Dafoe-féle, de erről igazából már nem szegény James Franco tehet, csak az ostoba forgatókönyv, amely hol amnéziás vidám milliomos srácot, hol jóból rossz, majd rosszból jófiúvá váló Goblin Juniort gyárt belőle.

Azonban a három elbaltázott főgonosz semmi ahhoz a tengernyi giccshez képest, amiben a nézőnek meg kell fürödnie, hogy az egyébként elég fantáziátlan akciójeleneteket megnézhesse. Van itt minden: a brazil szappanoperákat is alulmúló románc Spidey és barátnője, M. J., illetve a Parkberben csalódott hölgyemény és Harry Osborn között, de nem kímélnek minket May néni tanácsaitól és M. J. sikertelen színésznői karrierjének bemutatásától sem…

Raiminek bizony az eszébe kellett volna vésnie az első rész szlogenjét: „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. A Spider-Man filmek rendezői széke egyszerre óriási hatalom és felelősség, Raimi viszont mindkettőt eljátszotta.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9028