KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A testőr

Hungler Tímea

The Sentinel – amerikai, 2006. Rendezte: Clark Johnson. Írta: Gerald Petievich regényéből George Nolfi. Kép: Gabriel Beristain. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Michael Douglas (Garrison), Kiefer Sutherland (David), Eva Langoria (Jill), Martin Donovan (William), Kim Basinger (Sarah Ballantine). Gyártó: 20th Century Fox/Regency Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 108 perc.

 

Mi történik, ha a 24 című tévésorozatot keresztezzük egy másik nagy sikerű szériával, Az elnök embereivel? Az emígyen létrejött hibridben mind tematikailag, mind pedig formai szempontból felbukkan minden, ami kettőjük sajátja: az elnök, az emberei, a folyamatosan terror-elhárító, bár most nem Jack Bauer névre hallgató Kiefer Sutherland, a Fehér Ház zegzugos folyosóin rohanvást politizáló honatyák/-anyák, no meg a fenyegető veszély, melynek elmúlta mindig csak egy újabb veszély kezdete.

Hogy a két emlegetett mellett számos másik tévésorozattal is érzünk áthallásokat, nem véletlen – a rendező, Clark Johnson imponáló referenciamunkákkal bír (többek között a Harmadik műszak, a Drót, a Nikita, sőt Az elnök emberei egy-egy részét is jegyzi). Szuperügynökös politikai-akció-thriller vonalon tehát meglehetősen jól képzett, akárcsak mi, harcedzett nézők. Ebből kifolyólag nem is értjük, hogy miért felejtik el üldözői menekülő hősünk e-mailjeit ellenőrizni, ha a mobilját lehallgatják? Miért üvöltik az akciózó biztonságiak olyan hangerővel a titkos jelszót, hogy minden kósza terrorista meghallja? Hogyan lehet az, hogy a Fehér Ház ügyeiben jobban értesült egy ágrólszakadt besúgó, mint a terrorelhárítás emberei? Nem utolsósorban pedig: mégis, mely okból akarják – a most éppen valamelyik volt szovjet utódállamból származó terroristák – megölni az amerikai elnököt?

Megannyi levegőben maradt kérdés.

Fennakadni rajtuk azonban nincs időnk, a mozi a 24-hez méltó tempóban pereg: Ronald Reagan egykori testőre (Michael Douglas) több mint testőr, az elnöknével (Kim Basinger) kavar; valaki kompromittáló fotókkal zsarolja őket; a testőrség egyik tagját meggyilkolják, a csapatban tégla van; hamarosan Kiefer Sutherland is feltűnik oldalán egy született feleséggel (Eva Longoria); Basinger óvodát látogat és beszédet mond; a gyanú árnyéka Douglasre vetül, aki menekülőre fogja; a G8-ak összeülnek Torontóban, és egy helikopter is felrobban (az elnök nincs rajta, csak az emberei). Zajlik hát az élet Clark Johnson akciómozijában, ha nem is legeredetibb módon, ám annál látványosabban: A testőr című akciófilm a 24 szerelmeseinek mindenképpen kötelező darab. Tanulsága, zanzája nagyjából ugyanaz, mint a széria ihlette viccnek: „Nostradamus egyszer azt jósolta: eljő egy férfi, Jacques névre hallgat, és ötször menti meg a világot. Mire leírta, Jack Bauer rárúgta az ajtót, szétlőtte a térdkalácsát, miközben ezt üvöltötte: Kinek dolgozol?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8733