KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dráma a tengerparton

Bende Monika

 

Akár jó filmet is csinálhatott volna Yves Bois-set, hiszen a rasszizmus történetének sajátosan francia vonatkozásai is vannak. Az algériai háború embertelenítő hatása, a vendégmunkások gyökértelensége, megalázó helyzete szükségszerűen az arabokkal szembeni gyűlölködésben példázódik elsősorban.

A cselekmény egy Côte ď Azur-i nyilvános kempingben játszódik az üdülési szezon idején – amikor ebben a nagy tömegben mindenki sokkal inkább önmaga, és sokkal inkább olyan, mint mindenki más. Főszereplői becsületes honpolgárok, tisztes családfők, baráti házaspárok. Lajoie úr, a párizsi bisztrótulajdonos, a feddhetetlen családapa megkívánja barátai, Colinék lányát, erőszakoskodik vele. Egy rossz mozdulat: eltöri a lány gerincét. A derék Lajoie úr az arab vendégmunkások barakkjához viszi a holttestet, s bár alig hihető, hogy az algériaiak a gyilkosok, a joviális, kedélyes tréfacsináló franciák kezükbe veszik az igazságszolgáltatást – a jámbor kempingezők lincselő hordává, gyilkosokká lesznek. A főbb alakok, a rosszindulatú, morózus Lajoie úr, az aberráltság érzetét keltő bírósági végrehajtó, a hajdan Algériában harcolt primitív, gátlástalan ex-ejtőernyős kezdettől potenciális gyilkosként állnak előttünk. Életmódjuk, viselkedésük túlzásokkal teli, karikatúraszerű ábrázolásuk a gyengébb olasz vígjátékok stílusára emlékeztet. Nehezen állja helyét Boisset mondandója, hogy ezek átlagos franciák, akik olyanok, mint mindenki, s akik maradi előítéleteik következtében lesznek a gyűlölet rabjai.

Lajoie úr, Jean Carmet, de Funès csendőrfilmjeinek szereplője nem tragédiái, legfeljebb tragikomédiái hős; a film elképzelt keménységét, eredeti stílusát az arab szereplők és életük helyszíne képviselik.

Nem Boisset filmje, hanem az ő figurájuk vált ki kétségbeesett dühöt, tehetetlen tiltakozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8153