KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mi házunk

Nagy Gergely

Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan országban, ahol egy családi ház felépítése az átlagember mintegy húsz–ötven évi fizetésébe kerül, mekkora sikere lehet ennek az amerikai melo(meló-)drámának, amely a pozitív gondolkodásról szóló tanmesék egyszerűségével tálalja elénk a tanulságot: ha keményen dolgozol, sikerülni fog! A számos gyermekét egyedül nevelő anyát kirúgják a munkahelyéről, összepakolja a családot egy ócska autóba, és nekivág a 60-as évek eleji Államoknak, hogy az elszegényedett famíliának új otthont találjon. A ház lesz a minden, ha házam van, valaki vagyok; meg is találják az otthont, egyelőre még romos viskó egy falu szélén. A szorgos kezek szépen rendbehozzák, anya és gyermekei bérmunkát vállalnak egy Mr. Moon nevű koreai üvegház-tulajdonosnál, filléreiket félrerakják, túlóráznak, kiborulnak, összevesznek, kibékülnek és „kibekkelnek” Kathy Bates alakítása, a hős anya, annyira realista, hogy már szinte valószerűtlen. Ácsol, szegel, főz, szentenciákat fogalmaz. És áll a ház. A tetőn ócska fedél, a szigetelés újságpapír és karton, nem csoda hát, ha felröppen a vörös kakas, porig ég az otthon. De jön az „Isten a Gépből”, vagyis esetünkben a Népből; a pap, a szomszédok, a kollégák, Mr. Moon és mindenki, hogy újjáépítsék a család otthonát. Szól a refrén, az amerikai mítosz dicsérete: ilyen erős és igazságos a mi társadalmunk! Nem tudom, biztosan. A miénk gyenge és igazságtalan. A filmjeink viszont jobbak. Nem tudom… Remélem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=774