KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A besúgó

Bikácsy Gergely

 

Az ír származású John Ford (Sean O’Fearna) a századeleji ír függetlenségi mozgalom egyik epizódjait dolgozta fel filmjében. A besúgó egészen Orson Welles fellépéséig az amerikai filmgyártás legnagyobb művészi igénnyel készült alkotása. Természetesen csak a hangosfilm-korszakra gondolunk. Ford a színpadszerű, merev „beszélőfilmek” ellenében visszanyúlt a húszas évekhez, és felelevenítette a némafilm bizonyos értékeit.

Sejtelmes ködök, fények-árnyak pontosan kiszámított ellentéte és váltakozásai, félelmet, szorongást árasztó utca-díszletek, álomba illő, fenyegető, baljós figurák, stilizált világ és stilizált színészi játék jellemzi a filmet. Dublinban vagyunk, ahol egy Gypo nevű figura jó pénzért elárulja az ír szabadságmozgalom vezetőit. De utána is megindul a hajsza. Nem mint a kalandfilmekben szokás: inkább mint a lassúságuk miatt szörnyű rémálmokban.

Ford filmje erős rokonságot mutat a húszas évek német filmművészetével és az úgynevezett Kammerspiellel. A híres német operatőr, Karl Freund bizonyíthatóan hatott a fényképezésre. Ez a maga stílusában már-már hibátlan film ritka jelenség az amerikai filmtörténetben. Rendezője életművében is sajátos helyet foglal el. A westernfilm stílusteremtő mestere ebben a ködös, ír világban, ezen a merőben más művészi területen is rendkívülit alkotott. Bebizonyította, hogy Murnau, Fritz Lang és az egész, feledésre ítélt némafilm tovább élhet – országhatárokon, évtizedeken túl, kereskedelmi szándékokat is megszégyenítve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7440