KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A menyasszony

Loránd Gábor

 

Hella gyűlöli a nácikat; szervezkedésért tíz évre ítélik a Harmadik Birodalomban. A börtön falai között játszódik a film: egyszerű, mértéktartó, elgondolkodtatni képes alkotás, amelynek tisztasága, jó értelemben vett eszköztelensége mégis szinte üdítően hat a sok-sok „maníros” film között. Méltán nyert nagydíjat a legutóbbi Karlovy Vary-i filmfesztiválon.

A fiatal nő méltóságáért, emberi mivoltának megőrzéséért harcol és vőlegényéért, aki vár rá. Semmi túlzott pátosz nincs ebben a harcban; csak egy meggyötört, csontos arcot látunk nagy szemekkel, összeszorított fogakkal, s a végsőkig elcsigázott test küzdelmét – mindezt póztalan, szép színészi alakításban. Ez a nő „csak” él, túlél, kapaszkodik minden fénysugárba, minden csepp vízbe, kívülről jött híradásba. És ember marad, nem les kegyeket, és nem tapos gyengébbekre.

Az alkotók igen jól, naturalizmustól és közhelyességtől mentesen ábrázolják a börtön pusztító hétköznapjait, nyomasztó atmoszféráját. S bár a film befejezése kissé elnagyolt, előkészítetlen, talán vitatható is (Hella kiszabadulása előtt néhány nappal hirtelen elhurcolják vőlegényét), erre a menyasszonyra vissza fog gondolni a néző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7006