KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Szervezet

Kapecz Zsuzsa

 

Viva Maria! – kiáltja a főhős, ahogy kilép a börtön kapuján, és kitárja karját a szerencse felé. Ebben a pillanatban kattan egy fényképezőgép. Ezzel a képpel, rejtélyesen és hatásosan kezdődik a film, de később egyre inkább elfárad. A frissen szabadult Vász egyenesen Várnába siet, hogy felvegye a kapcsolatot egy kábítószercsempész társasággal. A nehezen megszerzett hamis útlevél és nagyobb mennyiségű valuta meghozza a kedvét ahhoz, hogy megpróbálja ellopni a banda heroin-készletét. Ez sikerül is, egy olyan lány segítségével, akiről végig nem derül ki, hogy széplány vagy csak szép lány. Vász mindenesetre beleszeret. Róla ábrándozik a Londonba induló hajón, hóna alatt a teászacskóba gyömöszölt heroinnal, és készül a Szervezettel való nagy találkozásra. Ekkor jelenik meg a rendőrség, és – felettese gratulál az eredményes munkához. Vász ugyanis beépített ember, az ő leleményességére épült az egész akció. Minden rendben is volna, néhány szóval a szép lány iskoláztatását és jobb útra térítését is elintézik, de sajnos, a lányt az utolsó pillanatban megölik. Így hát a néző mégsem tud felhőtlenül örülni a vállalkozás sikerének, főleg, ha visszaemlékszik arra, hogy a több mint tízperces főcímlista alatt milyen sokat ígérő képekkel és történettel kecsegtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6626