KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vasmadarak II.

Koltai Ágnes

 

Lehet, hogy a politikát a Fehér Házban és a Kremlben formálják, de Hollywoodban szentesítik – ott mondanak rá sajátos igent vagy nemet. A határozott nemet a Vasfüggöny, a James Bond-sorozat, a Rocky- és a Rambo-mánia képviseli; a kokettálást a Vörös zsaru: a vonakodó igent pedig a Meteor és a Vasmadarak II.

Amint a nagyhatalmak érdekházasságában a mosolyszünetet az óvatos békülés váltja fel, Hollywoodban biztos, hogy leforgatnak egy bátorító filmet (a Moszfilmnél azonban sosem!), mondjuk a két hadsereg közös akciójáról. Mint annak idején a Meteorban, a Vasmadarak II.-ben is idegen erővel szállnak szembe, mely veszélyezteti kettejük, s a világ kényes egyensúlyát. Nincs annál szívderítőbb, mikor az F16-osok és a MIG29-esek együtt semmisítenek meg egy ismeretlen nemzetiségű – a néző számára persze félreérthetetlenül arab-rakétatámaszpontot. Ragyognak a gépek a gyakorlaton és az „éles” bevetésen, fenn, a magasban felismerhetetlenül egyformák, pilótáik ugyanilyen tökéletesek, legfeljebb a katonai fegyelemről más a véleményük. Mert békülékenység ide, közös támadás oda: szovjet katona semmilyen körülmények között sem tér el a szolgálati szabályzattól, az amerikai viszont bármikor visszabeszél a felettesének, mert tudja, hogy egyéni kezdeményezésre még a hadseregnek is szüksége lehet. Ez volt egyébként a Sidney J. Furie-rendezte Vasmadarak I.-nek is a tanulsága, bár ebben a MIG-ek pilótái líbiaiak és ádáz ellenségek voltak. Csak a szabad amerikai katona győzhette le őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5499