KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A földesúr

Schubert Gusztáv

A cím, szerencsénkre, pontatlan. Zügürt aga ugyanis nem bérlőit sanyargató földesúr, akit most mint megátalkodott népnyúzót (az átkos magántulajdonnal együtt) lelepleznek, hanem – Krúdy szavával – földesuraság. Amolyan pirospozsgás, vidéki életművész, akinek a szél csak a birtokát fújhatja el, úri kedvteléseit nem. A Gavallérok, az Úri muri viszolyogtató dzsentri tempóira emlékezve persze tudni véljük, mi az, amire „a nemesség kötelez”. Pedig ebből a parancsolatból jobbfajta önáltatás is következhet. A mindenéből kiforgatott aga az utolsó fillérjéig bőkezű, egyenes és lovagias marad. Persze könnyű neki, ő gazdagon is úr volt. Most, amikor egyre csúnyábban viseljük növekvő szegénységünket, csak javunkra válhat, ha elhisszük ennek a régimódi, naiv török komédiának, hogy a sorson úrrá lehet lenni. Akár még akkor is, ha az embernek már sétapálcája, keménykalapja sincsen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5437