KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yesterday

Nagy Zsolt

Valóban „tegnap”, a legendás „hatvanas években” játszódik ez az új lengyel film. Nem kevés nosztalgiával – szinte tapinthatóan a rendező személyes emlékei alapján – állít emléket az ottani Beatles-őrületnek, a hosszú haj körüli huzavonáknak, a keser-édes kamaszszerelmeknek, a felejthetetlen iskolabáloknak, a megszállott zenekar-alapításnak. A film meséje a „lengyel Beatles” Crazy Boys együttes rövid és szomorkás története, közülük is Ringo alteregójáé. A nagynéni falát borító hatalmas szentkép sarkában a nagy liverpooli gombafejű – az elérhetetlen példaképek – fényképe bújik meg, éjszakánként a „világvevő” rádió kézzel kifeszített antennája segítségével a „Love me do” hangfoszlányai töltik be a kopottas szobát, ahol „Ringo” először ismeri meg a testi szerelmet az iskolából kicsapott, megszégyenített lánnyal, későbbi feleségével. Az ő válóperük adja a film kerettörténetét, ezen belül idéződik fel 1964, mikor „épp hogy elindultunk”, izomagyú tornatanárokkal csatáztunk hajfürtjeink megmentéséért, zárlatos volt a mikrofon, és a dobfelszerelés elérhetetlen álomnak látszott. A két generáció úgy néz farkasszemet egymással, mint az iskola előtt álló műemléktank csöve az épülettel. Apró kis trükkökkel, finom zsarolásokkal próbálja meg a felnőtt társadalom betörni, uniformizálni az új nemzedéket, így szükségszerűen görcsösen, izzadósan, nagyon kelet-európai módon folyik az a harc, amit a Beatles Angliában (könnyedén?) megnyert.

A nemzetközi díjak ellenére úgy érzem, a Yesterday nem igazán jó film. A történet igencsak soványka, az (amatőr) színészek játékának nincsen mélysége, a korszak atmoszféráját sem igazán tudta a szemmel láthatóan kevés pénzből megteremteni a rendező. Mintha egy hanyagul megfestett, helyenként giccsbe hajló, elmosódó vízfestményt látnánk. Lám, a feledhetetlen évtized is feledhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5121