KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A prosti

Asbóth Emil

Milyen az ideális férfi a szexuális vonzerőt tekintve? Legyen öregecske (hetven fölött az igazi), hálásan hervatag, képzeletgazdag, de szegényes fegyverzetű, legyen gyors, akár túl gyors is (ante portas), tehetős és tehetetlen, harcias Botond helyett félénk bekéredzkedő. A szerelemipar robotosnőjének ábrándlovagja korántsem a macho szuperhím. Ami a méreteket illeti: the small is beautiful. A pici gyönyörű.

Ken Russel, aki művészetében sohasem vonakodott a túlzó hatásoktól, a vér, a nyers hús, a szekrétum barokkos pompájától (Ördögök, A fehér féreg búvóhelye stb.), most önmagához képest szárazon tartózkodó. Az új tárgyilagosság jegyében mutatja a rutinos utcanő közhely-sorsát, szociálisan megtépett múltját, blazírtan férfigyűlölő napi szorgalmát. A közkurva személyisége meghatározottan nemlétező, akár a hangyáé, a gátlástalan nagyipari strici nőstény-hadseregének névtelen rabszolgája.

David Hines, londoni taxisofőr negyvenperces monodrámája amerikai környezetbe helyeződött, a szavak megjelenített képekké változtak, a múlt jelenidővé, a vallomások, a tetoválással megjelölt prosti és a gazdag strigó ars poeticájának címzettje a feloldozást nem ígérő kamera lencséje. A férfiak nem kéj-, de bosszúvágyból vásárolják a kielégülést, a bubus-üzletláncolat tulajdonosa egy elnök-vezérigazgató precizitásával számítja ki a haszonkulcsot. Persze Ken Russell egy kis brutalitásért nem megy a szomszédba. De hát ez nem apácazárda. Az az Ördögök színhelye volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=502