KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mi az, hogy CPB?

N. N.

 

A CPB, az amerikai Közszolgálati Műsorszóró Társaság nevének angol rövidítése, (Corporation for Public Broadcasting). Eredete és gyökerei visszanyúlnak a rádiós oktatóműsorok megszületésének őskorába. 1917: Wisconsi Állami Egyetem, de valóságos születésnapja: 1968. március 27. Az amerikai kongresszus az előző évben elfogadott Műsorszórási Törvény nyomán olyan, nem profit orientáltsági magánvállalkozást hozott létre, amelynek feladata: magas színvonalú oktatási, információs és kulturális-művészeti rádió- és televízióműsorok készítésének támogatása.

Nem műsorgyártási tevékenységről van szó, hanem 314 rádió és 340 tévéállomás munkájának átfogó támogatásáról. A CPB nem csak pénzt ad műsorok elkészítésére, hanem összehangolja a szakemberképzést, a műszaki fejlesztést, a nemzetközi és koprodukciós tevékenységet.

A valamivel több, mint 1 milliárd dolláros éves költségvetésből a szövetségi kormányzat 16%-ot vállal magára. A teljes összeg 49%-a adóbevétel.

A több, mint 82 millió amerikai televíziós háztartás 98%-ában fogható a közszolgálati tévéállomások műsora és főidőben is átlagosan legalább 3% nézi, 1989-ben naponta átlagosan 2 óra 9 percet. Ugyanebben a szezonban a heti átlagos nézőszám 90 millió ember, ez megközelítőleg a teljes lakosság 40%-a. Két legnézettebb műsoruk a nálunk is ismert Sesame Street és a Nova sorozat. Az előbbit az összes televíziós háztartás 13%-a, az utóbbit 11%-a nézte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4136