KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Turisták

Bori Erzsébet

 

Az első párocska (Tiltott nő) után most egy egész kis csapatot indít el Philippe Harel, ugyanazon a vonalon. Kipróbált járat ez, Eric Rohmer mindig ezen utazik, immár több évtizede. Kész rejtély, hogy Harel miért siklik ki vele. Nem az a baj, hogy a történet banális, a figurák hétköznapiak a – rohmeri – esztétikának éppen ez a sarokköve, az erőssége. De ez a fajta minimalizmus nem tűr meg magán vörös farkokat, és nem illik hozzá az elérzékenyülés sem.

A Turisták című mikrotanulmányban négy fiatal indul korzikai hegyi túrára profi társuk vezetésével. Pár nap az egész, amíg tengertől tengerig átszelik a szigetet, amely távolról sincs távol a civilizációtól. Ám nehéz a hátizsák, nehéz az út, és még nehezebb az emberi természet. A repedésekből előjönnek a polgári életben jól kezelhető feszültségek; az összezártság és az út során előadódó problémák nyomán (nincs hely a turistaszállón, eltévednek az erdőben, a vaddisznó megette a csokoládét, ilyenek) konfliktusok robbannak, szakítások érlelődnek. Közben a nézőt időről időre (minden este, elalvás előtt) flashbackek vezetik be a szereplők otthoni életébe. Aztán túlesünk ezen is, jön a nagy hajó, majd legvégül, az epilógusban még egy esküvő is.

Harel most nem alkalmaz látványos megoldásokat, mint a Tiltott nőben, ahol olyan szigorúan tartotta magát a választott narratív centrumhoz, hogy nemcsak a férfi főhős nézőpontjából mondta el a történetet, hanem így is mutatta: másfél óráig csak a nő látszott a vásznon. (Szerencséje volt, hogy olyan jó színésznőre talált, aki elviselte és a néző számára is elviselhetővé tette ezt az intenzív jelenlétet.) A Turistákban nincs meg ez az intenzitás – magyarán kissé unalmas –, viszont nem követi el azt a stílustörést, mint a Tiltott nő végén, midőn a főhős belezokog a hóesésbe, és mélabúsan elmondja a tanulságot. Kíváncsian várom a harmadik filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3766