KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Georgia

Barna György

„No more hard times...” – énekli a túlélők magabiztos és letisztult hangján Georgia, a sikeres énekessztár. A stadionnyi rajongó nagy tapssal díjazza a sikeresség sikeres önkifejezését. Georgia életében a kemény idők – ha voltak – nyomtalanul elmúltak. Miután leénekelt, hazamegy, vacsorát főz a mintaférjnek és a mintagyerekeknek. Még jut ideje arra is, hogy húga, Sadie sötét szellemeivel birkózzon. Sadie (Jennifer Jason Leigh) alkoholista, narkós és kallódó elem. Kocsmákban énekel, haknizik, a „no more hard times” nyöszörgő-könyörgő előadásmódjára viszont kevesen kíváncsiak. A rendező, Ulu Grosbard, (True Confession; Straight Time) a filmet a végkifejletig mit sem változó alaphelyzet bemutatásáig rendezi, majd a nézőt – a talán éppen ezért túl is pingált színészi játékra bízza: Georgia némelykor már túl szemüveges, túl jólfésült és túl rideg, míg Sadie néha ki sem látszik az olyan kitűzők alól, mint a láncbagózás, a fecs kendő arzenál, az új nap – új tetkó, a gyors-szex és a „kézi-Jim Beam”. A történet két különböző élet- és énekestípus rajza, relációs jelek nélkül. A szalonköltő és a poeta natus párbaja. A rossz fiú („Jagger-félék”) és a jó fiú („McCartney-félék”) le gitimitásharca – lehetne, ha jőne némi drámai végzet. A film ugyan végig forral valamit, de meglehetős kis lángon. Biztonsági mozi, amit Georgia készített Sadie-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=36