KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yamakasi

Köves Gábor

 

Filmrendező, márkanév, üzletember: Luc Besson. Utóbbi két minőségében mostanában egyre többször. Tolassunk vissza a Taxiig. Komolytalan marháskodás, mégsem lehetett nem szeretni. Először is a politikai korrektség színpadán, amit ma filmkészítésnek hívunk, Besson lehülyézi a németeket, vértolulásos, bigott rasszistaként vezeti elő a francia rendőrfőnököt, hősének egy szimpatikus arab srácot tesz meg. És van képe amerikai filmet csinálni, chase-movie-t. Nyárra tökéletes, szimpátiánk a producer Bessoné. Taxi 2: enyhe izzadságszag csapja meg az orrot. Most meg ez a Yamakasi: fiúk a térről, a lakótelepi dzsungel hősei, mellesleg (dehogy mellesleg!) csupa kisebbség, brahiból házfalakat másznak, megőrjítik a fakabátokat, nem utolsósorban példát mutatnak. Törvényt, elvből, nem szegnek, mígnem becsületük és egy kisfiú életének („kisebb” ő is, a rendszer nem törődik vele!) megmentése úgy kívánja, hogy Robin Hood nyomdokaiba lépjenek. Klassz, szép, éljen, hurrá! Nem egészen, de majdnem. A Yamakasi a majdnemek és minthák filmje. Mintha ismét egy tökös filmet látnánk, mintha a lázadás szükségességéről szólna a mese. A fenéket! Átverés az egész, a krakélerség kimódolt, a bohémság kidekázott, fejlett csomagolástechnika és hipp-hopp akrobatika kérdése az egész. Besson túlontúl cool, egyre olyanabb. Gyanús, ahogy tetszeni akar. Házra gyűjt talán, vagy saját filmgyárra? Mindenesetre egyre dörzsöltebb üzletember. Lehet, hogy titokban divatlapból öltözködik?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3445