KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játékháború

Hungler Tímea

A karácsonynál csak a születésnap nagyobb kínszenvedés egy játék életében. Az elsőkből utolsók lehetnek, a szuperkedvenc az ágyról az ágy alá kerülhet vagy ami még rosszabb, a láda mélyére.

Egy szép napon Woody-cowboy pozíciója is meginog. Az áldás egy Buzz nevű csillagharcos személyében éri, aki nem elég, hogy felhúzható, de még lézerkardja is van. Az egyetlen gond vele, hogy komoly identitászavarokkal küszködik: elhiszi, hogy az űrből érkezett.

Az elektromos ketyerék, a tündérszőke lencsibaba, a pihe-puha plüssbarik élükön a műanyag targoncával csodálattal adóznak a távol-keleti sorozatgyártás eme díszpéldányának, így szegény Woody nem csupán a gazdája Andy, de a játékok előtt is sokat veszít tekintélyéből.

Adott még filmünkben az agresszor szomszéd fiú Sid, aki aprít, alágyújt, köpköd, karokat tépdes ki, hogy azokat lábakkal pótolja; a játékok szemében ő a rettegett ellenpélda, bizonyíték arra, hogy a világot nem csak Andyk népesítik be.

Woody és Buzz a véletlen folytán Sid karmai közé keveredik; köszönhetően az átélt ijedelmeknek, valamint egy tévéreklámnak, melyből Buzz értesülvén a tajwani fröccsöntés rejtelmeiről végre ráébred többedmagára, barátokká válnak, így a céljuk is közös lesz: visszakerülni a játék-paradicsomba vagyis Andy szobájába.

És hogy milyen tanulságokkal szolgál ez a háromdimenziós kompjutertechnikával megalkotott Walt Disney szuperprodukció? Csak annyival, amit a néző, ha örökifjú mindig is sejtett: a játékoknak lelke van, méghozzá nem is akármekkora.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=239