KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ki nevel a végén?

Mátyás Péter

 

Dave szelíd és félszeg középosztálybeli férfi, aki még felnőttként is játékmackóval alszik, fél a felelősségvállalástól és nincsen tisztában azzal, ki is ő valójában. Egyik üzleti útján balszerencsés megjegyzések és félreértések sorozatát követően mint agresszív, dühkitörésre hajlamos személyt diagnosztizálják. Csoportterápia elvégzésére kötelezik, ahol a cél indulatos természetének és erőszakos cselekedeteinek megfékezése. A hamis diagnózis persze megnehezíti beilleszkedését a normális emberek közé. Mellérendelt pszichiátere (Jack Nicholson alakításában) a hatásosabb kezelés érdekében összeköltözik vele, hogy napi huszonnégy órában felügyelje és irányítsa „betege” életét. Az arrogáns és konfliktust kereső orvos és a nyájas, béketűrő páciens összezártságából számos humoros szituáció adódik: közös látogatásuk a buddhista kolostorban vagy Dave munkahelyén a film legjobb percei. Máskor viszont az alkotók engednek a csábításnak, szabad folyást biztosítva i közönségességnek és a vulgáris pszichologizálásnak. A bizarr és valószínűtlen események azonban felkeltik gyanúnkat, hogy mindez csak megrendezett, így a befejezés nem tartogat számunkra meglepetést. David Fincher Játsz/ma című opuszának egyfajta kifordított, vígjátéki variációját látjuk többnyire ismerős elemek felhasználásával. Szerencsére az egyes epizódban kiváló komédiásokkal találkozunk: John Turturro vagy Woody Harrelson nyúlfarknyi szerepekből formálnak karaktereket átlendítve bennünket a forgatókönyv egyenetlenségein. A színészeknek és a jól sikerült részeknek köszönhetően kellemesen szórakozunk és elnézzük a film végének teátrálisságát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2347