KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Filmvilág alapítvány az első filmért

Durst György

 

A magyar filmművészet megújítására tett eddigi kísérletek a megváltozott gazdasági-társadalmi környezetben nem hoztak átütő eredményeket. Nem kívánom, talán nem is tudom ennek okát pontosan megnevezni –, véleményem szerint néhány felkért szakember vitaindító dolgozata után szélesebb körű megbeszélés keretében kerülhet sor feltárására, s ezek után a teendők megfogalmazására.

Egyetlen példa a sok közül: az utánpótlás kérdése. Az elmúlt két évben a Magyar Filmszemlék versenyprogramjában bemutatott egész estés játékfilmek közül – a katalógusok szerint 45 film készült – egyetlen elsőfilmes munkája nevezhető hagyományos játékfilmnek, Fekete Ibolya Bolse vita című alkotása. Jónéhány film átmenet a dokumentum és a fikció között, többnyire videótechnikával készültek, vitatható kép- és hangminőségben. Ahhoz, hogy a vetítőtermek közönsége előtt és a nemzetközi megmérettetést jelentő fesztiválokon felvegyük a versenyt az ott bemutatott művekkel, ez a pénztelenségből fakadó kényszerű kompromisszum nem hozhat eredményeket. Jellemző, hogy a már említett Bolse vita aratta a legnagyobb sikert az elmúlt két évben kül- és belföldön egyaránt.

A főiskola rendezői diplomájával rendelkezők, vagy a független filmezés területéről érkező tehetségek első nagyjátékfilm tervük megvalósításakor olyan akadályokba ütköznek, amelyek leküzdése – mind rendezői, mind produceri oldalról – lehetetlennek bizonyul. Példa lehet erre, hogy egy, az idei filmszemlére benevezett első film a mai napig sem tudott elkészülni.

Az MMA Játékfilmes kuratóriumának gyártási támogatásra vonatkozó döntései az idén négy egész estés első filmest hoztak „helyzetbe”, ám (az egyébként elfogadható pályázati előírások) eddig ténylegesen egy film forgatását tették lehetővé. A magyar film megújítását célzó szándék – amelynek egyik legfontosabb eleme az új arcok, tehetségek felfedezése és forgatási lehetőséghez juttatása –, valamint a tényleges lehetőségek között továbbra is nagy a távolság.

A fentiekben vázolt helyzet megváltoztatása érdekében – európai mintákhoz hasonlóan – létre kívánok hozni egy alapítványt az első filmért.

Kérem a szakmai szervezeteket, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékeseit, hogy támogassák a terv megvalósítását.

Az Alapítvány neve és székhelye: PREMIER PLAN Alapítvány

1211 Budapest, Kossuth L. u. 62.

 

Durst György

producer

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1678