KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Meglesni és megszeretni

Hungler Tímea

 

A vidéki tanító néni és az Amerikába szakadt, valamikor nagyon szakadt, ma már csak eperallergiás francia vendéglős románca súlyos érdekeket sért. Legalább is az ex-szeretőkét. A tanító néni volt kedvese, a csillagász el is határozza, elutazik New Yorkba, hogy a helyszínen győződhessen meg a szomorú valóról. Leselkedő-hajlamát kielégítendő egy, a gerlepáréval szomszédos romos épületben ver tanyát, nagyteljesítményű távcsöveket szerel fel, a képet egy másik prizmával megtöri, majd az egészet a meszelt falra vetíti. Íme, a házi mozi.

A technikai forradalom a másik megcsalt szerető személyével tör be az életébe, a hölgy ugyanis úgy dönt, bemikrofonozza a galambdúcot; így operatőrünk egy hangmérnökkel lesz gazdagabb, mi pedig egy illúzióval szegényebbek, hiszen, ha csak metaforikusan is, de látható, hogy miként és főleg miért lett a némafilmből hangos.

Az exek lelkes közönsége is a valóság talajából táplálkozó dokumentum-jellegű műalkotásnak, becsvágyuk azonban határtalannak bizonyul, valóságos filmoligarchiára törnek; rendezői, mi több, forgatókönyvírói álmokat dédelgetnek. Bosszúszomjukat enyhítendő a turbékoló gerléket teljes anyagi és erkölcsi romlásba döntik, sőt a vendéglős megunt kedvese (Meg Ryan) van olyan kardos, hogy a fizikai erőszaktól sem riad vissza: el is megy a zöldségeshez epret vásárolni…

Ha ez eddig nem derült volna ki, filmünket nem kell túlzottan komolyan venni; love story alapokon nyugvó helyes kis vígjátékocska, melyben végül is mindenki meg- és kikapja a magáét, arra pedig egyenesen kiváló, hogy a hőseinkéhez hasonló cipőben járó néző békés úton vezesse le az agresszióját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1569