KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok – Grindelwald bűntettei

Pethő Réka

Fantastic Beasts: The Crimes Of Grindelwald – brit, 2018. Rendezte: David Yates. Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Göthe), Ezra Miller (Credence), Jude Law (Dumbledore), Johnny Depp (Grindelwald), Zoe Kravitz (Leta). Gyártó: Heyday Films / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 134 perc.

 

J. K Rowling mesevilága több történettel a Harry Potter után is működőképes tudott maradni, amit eredetiségének köszönhetett – mostanáig. A Legendás állatok és megfigyelésük két évvel ezelőtt nem összekacsintó ismétlődésekből és nosztalgiázásból épült fel (szemben például az új Star Wars epizódokkal), érződött rajta, hogy az írónőnek volt ötlete egy újabb történet megalkotásához: új karaktereket emelt be a már létező varázsvilágba és köréjük saját kalandokat épített. A Grindelwald bűntettei azonban nem tesz mást, mint hogy rácsatlakozik erre az új franchise-ra: a legendás állatok most még nagyobbak, mint legutóbb, ám sem a szerelmi szálak, sem a varázslóvilág erőviszonyai terén nem sokat változik a status quo.

Grindelwald fél évvel a korábbi történet lezárása után most egy grandiózus nyitóakció keretében megszökik a fogságból, és elkezd híveket gyűjteni. Célja, hogy egységbe szervezze mágus társait, mivel szerinte a muglik, az egyszerű emberek veszélyt jelentenek a varázslóvilágra. A mese ezúttal visszaköltözik Európába, Párizsban járunk, ahol a szökevény rejtőzködik. Göthe Salmander vezetésével összegyűlik a korábbi négyfős csapat, és gyakorlatilag ugyanazt a kutatást és nyomozást folytatják, amit legutóbb abbahagytak, de – spoiler! – legalább most sem jutnak vele előrébb.

Így tehát kapunk egy több, mint két órás játékidővel rendelkező filmet, amelynek a cselekménye mindössze annyi, hogy az előző epizódban megismert főgonosz felvázolja az eljövendő varázsló-holokauszt képét, amivel szerez egy számára jelentős szövetségest, és valószínűleg (de nem biztos) meggyőz néhány varázslót, hogy később álljanak majd mögé. Közben azonban az az érzésünk, hogy ugyanazokat a jeleneteket látjuk ismétlődni, mint a két évvel korábbi film esetében. Most nagyobbak a sóhajok, a durranások, ám eltűnt a báj, a kaland, mindaz, ami érdekessé és élettelivé tette ezt a mágikus világot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13931