KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét bűnök

Kránicz Bence

Dark Crimes – amerikai-lengyel, 2016. Rendezte: Alexandros Avranas. Írta: David Grann cikke alapján Jeremy Brock. Kép: Michel Englert. Zene: Richard Patrick és Tobias Enhus. Szereplők: Jim Carrey (Tadek), Marton Csokas (Kozlov), Charlotte Gainsbourgh (Kasia), Zbigniew Zamachowski (Lukasz), Kato Outinen (Malinowska). Gyártó: RatPac Entertainment / InterTitle Films / Opus Films. Forgalmazó: Romis Mozi. Feliratos. 92 perc.

 

Talán a szereposztók iróniájáról árulkodik, de az is lehet, hogy csak a film kudarca miatt tűnik úgy, hogy a „komoly” Jim Carrey-filmek újabb, de nem egészen friss (2016-os) darabja sokkal jobban működött volna a régi Carrey-t mozgósító krimiparódiaként. Miközben a detektívet adó Carrey és a gyanúsítottak hosszú sora halálra vált arccal vagy tébolyultan csillogó tekintettel magyaráznak bűnről és bűnhődésről, csak arra tudunk gondolni, hogy előmászhatna a komód mögül Ace Ventura egyik borza, vagy a főhős felvehetné végre a Maszkot, lendületesebbé téve a nyomozást.

Ilyesmiről szó sincs. Senki nem mesél vicceket. Egy lengyel szexklub szadista – Sadowski nevű – vendégét megfojtották, és a Carrey-hős szerint a tettes még szabadlábon van. Az élveteg író, aki kiadatlan, ám hangoskönyvként elérhető írásában pontos hely- és sebismerettel dolgozza fel a bűnügyet, gyanúsabb mindenki másnál. Marton Csokas figurája nyolcvanas évekbeli kábelnoirok főgonoszait idézi, kegyetlen félmosollyal képes elmondani a legnagyobb sületlenségeket is („A folyók erednek valahonnan. És torkollanak valahová.”) Charlotte Gainsbourgra vélhetően azért bízták a BDSM-szexet élvező exprostituált szerepét, mert címszerepet játszott A nimfomániásban. A kelet-európai atmoszférát a faberakásos belső terek és Vlad Ivanov rendőrfőnöki jelenléte szavatolja.

A görög Alexandros Avranas alsó-hollywoodi bemutatkozása kínos, de nem erények nélkül való film, az elfojtott őrületet jelképező, hamis harmóniát teremtő szimmetrikus kompozíciók például sokáig képesek belénk fojtani a nevetést. Végül a camp érzékenységénél lyukadunk ki: mikor a történet vége felé Carrey a sarokba kuporodva bőg engesztelhetetlenül, egy másik bizonytalan státuszú sztár, Nicolas Cage vécés nagyjelenete juthat eszünkbe az idei Mandyből, amely a Sötét bűnöknél mélyebbre merül a trashben, ezért kultikus potenciálja is nagyobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13853