KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A védelmező 2.

Huber Zoltán

The Equalizer 2 – amerikai, 2018. Rendezte: Antoine Fuqua. Írta: Richard Wenk. Kép: Oliver Wood. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Denzel Washington (McCall), Pedro Pascal (Dave), Ashton Sanders (Miles), Bill Pullman (Plummer). Gyártó: Columbia Pictures / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.

 

Tony Soprano egy valamiben biztosan tévedett. Az „erős, csendes hőstípus” korántsem tűnt el az amerikai tömegkultúrából, mostanában a hallgatag, bölcs tekintetű Denzel Washington az ügyeletes sheriff a városban. A fajsúlyosabb bűndrámák és a feledhető egynyári akciófilmek között ingázó Antoine Fuqua (Kiképzés, Brooklyn mélyén) a Kurosawa-stílus és a komor színek mellett frekventáltan épít Washington átható jelenlétére. Bár a konzervatív maszkulinitást bálványozó rendezői életműben a hősök alapállása nem nagyon változik, a páros most először tényleges folytatást készített.

Igaz, a nyolcvanas évek tévésorozatából átemelt önzetlen igazságosztó már korántsem az a gépszerű megszállott, akit négy éve láthattunk. Az étteremben magányosan olvasgató, a gonoszt a lassított esőben pokolra küldő McCall ezúttal kimondottan érdeklődik az embertársai iránt, sőt, néha egyenesen csacsog velük. A sofőrként dolgozó férfi afféle szociális szuperhősként hallgatja az utasai panaszait. Két fuvar között rendre segít a rászorulóknak, legyen az prostituált, idős holokauszttúlélő, művészi hajlamú gettólakó vagy a saját meggyilkolt ismerőse. A hurrikánba álmodott finálét leszámítva Fuqua lentebb csavarja a Tony Scott-féle esztétikát és a véres akciókat is a takarékos minimumon tartja. A könnyen kisakkozható, néhol kissé következetlen és széttartó történet tempója ráérős, a hangsúly a súlyos nézésekre és a nagyívű életbölcsességekre kerül. A rendező minden korábbinál többet bíz Washingtonra, aki láthatóan élvezi a nagyvárosi bosszúállóként reinkarnálódott zen ronin szerepét. Fuqua a köpenyes-gumimaszkos slágerekre adna hagyománytisztelően férfias választ, kísérlete mégsem mutat túl a megbízható középszeren. Elsősorban fétisszínésze vibráló tehetségén múlik, hogy az efféle keménykedésekre fogékony célközönség úgy érezheti, megkapta jegye ellenértékét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13818