KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kszi, Simon

Kránicz Bence

Love, Simon – amerikai, 2018. Rendezte: Greg Berlanti. Írta: Becky Albertalli regényéből Isaac Aptaker és Elizabeth Berger. Kép: John Guleserian. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Nick Robinson (Simon), Josh Duhamel (Jack), Katherine Langford (Leah), Logan Miller (Martin), Jennifer Garner (Emily). Gyártó: New Leaf / Fox 2000 / Twisted Media. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 112 perc.

 

A nehezen értelmezhető magyar címben bizonyára a „köszi” szócska álfiatalos kamuszlengjét olvashatjuk, pedig Simon, a nagykamasz főhős élethelyzetében nincs sok köszönet: egy ideje már tudja magáról, hogy meleg, de nem mer színt vallani, amikor pedig névtelenül levelezni kezd egy másik meleg fiúval, az e-mailjeibe beleolvasó osztálytársa zsarolni kezdi őt. A gimis konfliktusokkal körülbástyázott identitásdráma lényege éppen az, hogy a központi coming-out történet nem bonyolult szerkezetű művészfilmben (Métely) vagy európai érzékenységű midcultban (Szólíts a neveden) bontakozik ki, hanem a fősodorbeli iskolai tinifilmek műfajában tartva, folyosói szekrénysorok és pirospoharas házibulik díszletei között.

Az „első mainstream meleg tinifilmként” reklámott Kszi, Simon azért tekinthető sikeres vállalkozásnak, mert a címszereplő homoszexualitását leszámítva tökéletesen átlagos darabja műfajának: alkotói pont annyi ironikus kikacsintást és popkulturális utalást engednek meg maguknak, amennyi John Hughes óta kötelező, a főhős baráti társasága megfelelően sokszínű abban az évben, amikor a Fekete Párduc minden idők bevételi rekordjait dönti meg Amerikában, a titokzatos levelezőpartner utáni nyomozás pedig azt a plusz krimiszálat csempészi a történetbe, amely nélkül egy egyszerű gimnáziumi tinifilmet már ingerszegénynek találnánk. A rendezői pályáját a Barátságpróba queer kisvárosi tablójával kezdő, majd a DC szuperhősös tévésorozatait felügyelő Greg Berlanti ideális választás Becky Albertalli 2015-ben megjelent regényének feldolgozására: a téma iránti személyes elkötelezettsége süt a vászonról, stílusa viszont középutasan láthatatlan. Nincs itt semmi látnivaló, ez csak egy átlagos tinifilm meleg főhőssel – mindaddig, amíg az ilyesmi mégsem átlagos, a Kszi, Simon nemcsak rokonszenves, de valamelyest fontos is tud maradni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13680