KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Akciómozi

Bruce Lee

Sárkány-karrier

Sárközi Dezső

A karateművészet bajnoka, a hatvanas évek legendásfigurája a kilencvenes években is sztár.

 

Bruce Lee, Hongkong hajdani konvertibilis harcművésze, akinek filmjeit a Teleki tér és az Ecseri piac vaskorkötésű videó-nepperei Brusszli az ázsiai verős felirattal árulták – húsz év távlatából a hollywoodi B-kategóriás mítoszgyár átiratában (Dragon. The Bruce Lee Story) újból támadásba lendülhetett.

Kezdődhet megint a Bruce Lee-mánia. Talán lesz végre Bruce Lee-mosópor a Lee farmerhez, vagy akár Bruce Plusz multivitamin fáradékonyság ellen. Mert filmjeinek végignézéséhez multivitaminra és némi vitalitásra egyaránt szükségünk lehet. Hiszen sok esetben igazat adhatunk annak a megállapításnak, hogy filmjei egyszerre idézik fel a legrosszabb olasz westernfilmek hagyományait és a korai szovjet filmművészet komoly hőstetteit. De Bruce Lee-t a tömegkulturális harcos filmközegből azért mégis érdemes kiemelni. Nem filmművészeti tehetsége, hanem személye miatt, amely húsz évvel halála után is ott hadonászik tudatunkban.

Bruce Lee San Francisco kínai negyedében – Chinatowban – született római katolikusként, egy kínai férfi és egy német származású, de hongkongi fiatalasszony közös gyermekeként a sárkány évében, havában, órájában. Hátrányos helyzetű induláshoz talán nem is olyan rossz, amihez újabb csapásként járulhatott, hogy az angolt hongkongi dialektusban, a kínait pedig kantoniban beszélte. Valakinek mindig szemet szúrhatott. Valószínűleg ezért lett az a verekedős fajta. Tizenévesen már a Junction Street Nyolc Tigrise nevű regionális és individuális érdeket képviselő utcai terror-banda és a hongkongi filmgyártás vasembere. Ekkor szerepel a hongkongi filmművészet hagyományaihoz oly hű filmekben, mint a Gyermekeink adósai vagyunk, a Túl késő a váláshoz, a Vihar és Az árva. Visszaköltözik San Franciscóba. Szokásos körök: mosogatófiú, azután egy kis College, egy kis technikai school, végül a University of Washington. (filozófia szak, négy év, C kategória stb.), majd az igazi diploma: megházasodik. Felesége svéd születésű amerikai állampolgár (vallásáról mit sem tudni... valószínűleg mohamedán), akitől két gyereke születik. Az egyik Brandon, akit a közelmúltban egy filmforgatáson lőttek merő véletlenségből agyon, a másik Shannon (egyelőre még él).

Bruce Lee-t a hollywoodi-húsfeldolgozó filmipar a hatvanas évek közepén a Long Beach-i karatebemutatón fedezi fel, és 2,5 centiméterről indított ütései nyomán a Charlie Chan-sorozat felújítására szerződtetik. Helyette azonban a harmincrészes Zöld lódarázs című sorozatban lesz Kato, az álarcos igazságtevő, az ázsiai Zorro. Ekkor már a Jun Fan Gung Fu nevű Institute-ja is tömve van, ahol elsősorban saját totális harcművészetét, a keleti harcművészetek szintézisét, a Jeet Kune Do-t oktatja, többek közt Roman Polanskinak. Még két filmet forgat Hollywoodban a Marlowe-t és a Longstreet-et. Azután eltűnik, hogy kicsit fellendítse a hongkongi filmgyártást. Kezdi a Nagyfőnökkel, amely keletiek által keleten készített nyugati eastern-film, kung-fuval, szexszel, akcióval, sok trükkel, gyermeteg cselekménnyel és délkelet-ázsiai rekord bevétellel. A harag ökle című filmnek már a mottója is megrázó: „Most már tudhatjátok, hogy a kínaiak nem Ázsia beteg emberei.” Totálisan infantilis történetű film a Kínai Birodalom – század eleji – félgyarmati társadalmában játszódik, ahol az idegen hatalmak (angol, japán) kínaiakkal kereskednek.

A mozgás- és energiatöbblettel rendelkező Bruce Lee, mint igazságosztó kínai box-fenomén, legyőzi egy japán budo-iskola teljes állományát, így állítván vissza a kínai nép tekintélyét.

1972-től kezdődik Bruce Lee sárkányos korszaka. Nyit a Sárkány útja című filmjével, amely vendéglősverekedős film. (Ha létezik bajor mezőgazdasági szexfilm, akkor ez a hongkongi vendéglős-verekedős.) A helyszín Róma, ahol Bruce Lee egy hongkongi rizs-lámpás-gyorsrizses étterem védelmezője az olasz étkezdés maffia ellenében. Hogy Bruce Lee-t Hongkongból miért éppen az olasz maffia irritálta, az talány, de így, idegen pályán, Európában – mint harmadik világbeli hős – jól agyonverhette az olaszokat és a 70-es évek harcolós filmjeinek másik kulcsfiguráját, Chuck Norrist. Ezzel Bruce Lee számára Európa „le is lett rendezve”.

A Sárkány közbelépben az ázsiai elit-alvilág igazságszolgáltatásának áldozata. Harcművészet magasfokon, prostituáltak nagy tételben diszkont áron, heroin-kifőzde nagyker forgalomban, kígyófogás és halálforgás határozottan és szenvtelenül, tükörszoba vérrel – mint nálunk a Vidámparkban.

A film bemutatóját azonban Bruce Lee már nem élte meg. A hivatalos halottkém szerint – 33 éves korára – gyógyszerallergia, más feltételezések szerint agyvérzés – végzett vele. Születtek azonban elég elképesztő ötletek is halálával kapcsolatban. Egyesek a kínai gyógynövényárusokra vagy titkos vegyi anyagokra, mások a Vibrációs Kéz titkos művészetét ismerő shaolin szerzetesekre gyanakszanak, míg a józanabbak egyszerűen csak a hongkongi ópiummaffiára.

De tény: Bruce Lee már mitikus figuraként létezik, amit az amerikai filmipar húsz év távlatából nem is volt képes kihagyni. Sárkány címmel, dublőrrel, kaszkadőrrel, imitátorral, sminkeslánnyal, miegymással tavaly elkészítették a sterilizált Bruce Lee-élettörténetet. Így végre megismerhetjük a hollywoodi Bruce Lee-t is a piacképesség (eladhatóság) szempontjából. Törekvő honkongi fiú: remekül csa-csa-csázik, veri az amerikai tengerészgyalogosokat, teherhajón Amerikába érkezik, kicsit mosogat, majd egyetemre jár, Jun Fan Gung Fu Clubot nyit, megházasodik, gyereket nemz, bekerül a nagy amerikai filmgyártásba, aztán meghal. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 44-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1343