KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyák elszabadulva

Vajda Judit

Fun Mom Dinner – amerikai, 2017. Rendezte: Alethea Jones. Írta: Julie Rudd. Kép: Sean McElwee. Zene: Julian Wass. Szereplők: Toni Collette (Kate), Molly Shannon (Jamie), Bridget Everett (Melanie), Katie Aselton (Emily), Adam Scott (Tom). Gyártó: Voltage Pictures / June Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 89 perc.

 

A legénybúcsús vígjátékok nyomában szorosan létrejött lánybúcsús komédiák/női bulifilmek fő különbsége az előbbiekhez képest, hogy a féktelen mulatozás helyett az egymás közti kapcsolatok és önismereti kérdések kerülnek előtérbe. Hiába volt nagyon mulatságos a Koszorúslányok, végső soron egy barátság és egy emberi jellem mérettetett meg benne. Ahogy a Lánybúcsúban is csak színleg volt a központi konfliktus a koszos menyasszonyi ruha, valójában a főhősnők viszonyai, titkai és múltja álltak a középpontban. Mivel igény az volt rá, csakhamar megszületett a női bulifilmek mamiverziója, amikor az élet kezdetén álló nők helyett már abba jócskán beletaposott asszonyok tolják a bulikát. A Rossz anyák után (de még a hamarosan érkező folytatás előtt) újabb mű alkotója gondolta úgy, hogy belemerül a keményen dolgozó anyák ritka, ám annál durvább kicsapongásainak bugyraiba. Alethea Jones női rendezőként jobban belelát a női kapcsolatokba, és ugyanebben a minőségében nem kevés érzékenységről is tanúbizonyságot tesz.

Filmje középpontjában négy, külsőre is igen különböző anya áll: van köztük látványosan idősebb és testesebb is, de erre egyetlen árva poén erejéig sem történik semmiféle utalás. Ugyanennek az érzékenységnek a jegyében szanaszét ugyan nem fogjuk röhögni magunkat a vidám pillanatokon, de nagyon finom fejlődési ívet követve kapjuk meg egyetlen részeg éjszaka sztoriját: nem történik semmi különös, csupán minden jóra fordul. A négy nő négy különböző problémája, nagyon piciben ugyan, de orvosolva lesz. Akit folyton lebecsültek, kap egy kis megbecsülést; akinek kihűlt a házassága, forró flört lesz a kárpótlása; aki magányos, (potenciális) társra talál; végül aki leépítette a kapcsolatait, új barátokra lel. Ennél többet sem anyaként, sem nézőként nem érdemlünk egy laza mami vacsitól – és még így is többet kaptunk, mint vártuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13362