KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lúdas Matyi

Varga Zoltán

Magyar, 1977. Rendezte: Dargay Attila. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 70 perc.

 

Kerek évfordulót ünnepel a Lúdas Matyi: Dargay Attila első egészestés rajzfilmjét éppen negyven esztendeje mutatták be. A legendás Pannónia Filmstúdió második hazai fogantatású egészestés produkciója ugyan nem az első filmadaptációja Fazekas Mihály verses elbeszélésének (lásd az 1949-es, az első teljes hosszában színes magyar filmként jegyzett művet Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében), de kétségkívül a legsikeresebb: közel két és fél milliós (!) nézőszámával máig minden idők legkedveltebb magyar mozgóképei közé tartozik. A Lúdas Matyi meglehetősen szabados rajzfilmes feldolgozása (melynek forgatókönyvét a rendező Nepp Józseffel és Romhányi Józseffel írta) Dargay Disney-követő ars poeticája és az alkotó korábbi mesefilmes tapasztalatai felől egyaránt megközelíthető. A Disney-hagyományokkal harmonizál például a képalkotás, kivált a mélységi fényképezés az erdei terek láttatásában (az operatőr a rendező felesége és állandó alkotótársa, Henrik Irén volt); valamint az emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigura középpontba helyezése, ami értelemszerűen az arckifejezéseivel és kézfejekként használt szárnyaival kommunikáló lúd megformálásában érhető tetten – a mulatságos madár szinte „lejátssza” a vászonról a legtöbb humánkaraktert (a figurákat Jankovics Marcell tervezte). A Dargay közreműködésével készült Macskássy-mesék, mindenekelőtt a Két bors ökröcske hagyományait is továbbviszi a Lúdas Matyi: ezúttal is a magát a törvény fölé helyező, dölyfös zsarnok megbüntetésének-bűnhődésének tanmeséjét kínálja a szüzsé. A Lúdas Matyi-rajzfilmben mégsem a tanító jelleg vagy az ideologikus elkötelezettség dominál (mint az élőszereplős változatban), hanem a humoros közelítésmód – ez tompítja az erőszakos mozzanatok élét, és ellenpontozza a nép sanyargatásának és megalázásának bemutatását. Túl a lúd figurájára szabott poénokon, a Lúdas Matyi komikuma olyan elemekre épül, mint a Döbrögi csatlósainak csoportmozgására komponált szerencsétlenkedések, az ispán szervilizmusának és a puskatöltögető fontoskodásának rendszeres karikírozása, a sziporkázó epizodisták (főként Biri néni) felléptetése, továbbá a maszk- és jelmezviselésből fakadó karnevalisztikus humor. A csúcspontra tartogatott üldözésjelenet gegáradata koronázza meg a filmet, s ehhez a II. Magyar rapszódia adja a (lúd)talpalávalót; a rajzfilm hangulatteremtésében és ritmusszervezésében meghatározóak a Daróci Bárdos Tamás hangszerelésében hallható Liszt Ferenc-zenék. Az imént elősorolt mozzanatoknak köszönhető, hogy a Lúdas Matyi éppolyan élvezetes, mint negyven évvel ezelőtt volt – és lesz még negyven év múlva is.

Extra: A DVD-lemez tartalmazza Dargay Attila egy korábbi, 1967-es karikaturisztikus rajzfilmjét is. A nyolcperces Variációk egy sárkányra a minimalista képi stílus és a sorozatelvű elbeszélésmód összekapcsolásával a lovagmesék parodizálására vállalkozik. Miként a cím is sejteti, a királylányrabló sárkánnyal vívott lovagi küzdelem története máshogy is végződhet – sőt, máshogy is kezdődhet –, mint megszoktuk. Hét verziót láthatunk, melyek mindegyike más-más ponton írja felül mind a nézők, mind a szereplők várakozásait, legyen szó a pórul járt lovag és a barátságot kötő ellenfelek esetéről, vagy a győzelem nem várt mellékhatásairól. A Variációk egy sárkányra nem az utolsó lovagparódia a Dargay-életműben: később a Pázmán lovag Arany-adaptációja és a tervezőként-társíróként jegyzett, egészestés Sárkány és papucs követi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13315