KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Démonok között 2.

Hegedüs Márk Sebestyén

The Conjuring 2 – amerikai, 2016. Rendezte: James Wan. Írta: Chad Hayes és James Wan. Kép: Don Burgess. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Patrick Wilson (Ed), Vera Farmiga (Lorraine), Franka Potente (Anita), Frances O’Connor (Peggy), Sterling Jerins (Judy). Gyártó: New Line Cinema / Atomic Monster. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

James Wan az elmúlt 5-6 évben valóságos márkanévvé nőtte ki magát trendteremtő horrorfilmjei révén, ám ezt elsősorban nem a pályáját leginkább meghatározó két filmnek, a torture porn-”műfaj” nulla kilométerköveként aposztrofálható Fűrésznek, vagy a rendező szellemházas ciklusát elindító Insidious-nak köszönheti, sokkal inkább a 2013-as Démonok között című opusnak, ami a horror műfajában csaknem páratlannak számító bevételei miatt vált a Wan-franchise vízjelévé. Ezen filmnek köszönhető az is, hogy a gép addig sem állhatott le, amíg Wan tett egy rövid akciófilmes kitérőt a Halálos iramban-sorozat hetedik részével, és – szinte mellesleg – leforgatta minden idők egyik legmagasabb bevételét produkáló filmjét. A rövid hiátust kitöltő mozik elkészítésében (Annabelle, Insidious 3) Wan csak producerként volt jelen, de ezek a darabok is hasonló stiláris-tematikus jegyeket favorizáltak, így szinte gond nélkül illeszkedtek az életműbe, még ha látványosan alacsonyabb nívót is képviseltek.

Ezzel együtt is elmaradhatatlan volt, hogy Wan rendezőként is visszatérjen egy újabb kísértetsztori erejéig, ami már csak azért is örömteli, mert rémületkeltésben a maláj-ausztrál rendező valóban tehetségesebb a legtöbb kortársánál. A Démonok között 2 sem lett érdemek nélküli folytatás, noha a sokadjára ismételt történetséma – a családi egységet alvilági démonok veszik célkeresztbe, akik felett csak a hit és az összetartás győzedelmeskedhet – már a sorozat előző tételeihez mérten is önismétlőnek hat. Különösen lesújtó ez annak fényében, hogy a rendező fél életművét egy maréknyi horrorklasszikus (Az ördögűző, Poltergeist, A rémület háza) maníros újracsomagolásának szentelte. Ezt mintha az alkotók is érzékelték volna, mivel a befejezésből ezúttal kispórolták a Wan védjegyének számító gonosz csavart – ehelyett teljesen zárt befejezést kapunk, mintha már a művészként jó ideje egyhelyben toporgó Wan is szívesen búcsúzna a démonhorror műfajától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12811