KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös Hadsereg

Pápai Zsolt

The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.

Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott, melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus, Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.

Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott, amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét. Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén – beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.

A kettős vállalás, a hokicsapat legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának, akinek öröksége végig ott kísért a filmben.

Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe Polskyval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12341