KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Varga Ágota dokumentumfilmjei

Soós Tamás Dénes


Cigány holokauszt / Cigány munkaszolgálat, 2000/2002. Szereplők: Nagy Ferenc, Nagy Vilmos, özv. Sándor Józsefné / özv. Lólé Ödönné, özv. Varga Ferencné, Lengyel János. 92 + 85 perc. Leszármazottak, 2005. Szereplő: Endre Zsigmond. 98 perc. A tartótiszt / Operatív érték – A besúgottak, 2013 / 2014. Szereplők: Balás Béla, Reisz Péter Pál, Vincze József. 64 + 65 perc. Szülei szeme, 2015. Szereplők: Császár Győző, Császár Ferenc, Farkas Katalin. 90 perc. Forgalmazó: Fantasy Film.


 


DVD-sorozatot indított Varga Ágota dokumentumfilmjeiből a Fantasy Film. Hiánypótló vállalkozás, hiszen, ha volna még súlya a műfajnak, Varga Ágota dokumentumfilmjei megkerülhetetlenek lennének, lévén maguk is hiánypótló munkák: a cigány holokausztról, az ügynökmúltról, a múlttal való szembenézésről szólnak. Varga Ágota nem a történelmet kutatja, hanem azt, hogyan éli meg az ember a történelmet, és hogyan viszonyul hozzá az emlékezetében. Törvényszerű hát, hogy filmjei kibeszéletlen témákat boncolgatnak: a Cigány holokauszt és a Cigány munkaszolgálat elsőként foglalkozik a romák szisztematikus elhurcolásával és kiirtásával, A tartótiszt pedig végre nem az ügynökök, hanem a beszervezést végző tartótiszt szemszögéből ismerteti a titkos ügynöki munkát. A filmben nem is a fortélyok ismertetése az emlékezetes (ennek Papp Gábor Zsigmond komplett filmet szentelt), hanem a tiszt szüntelen önigazolása, aki csak szakmailag tudja értékelni a katolikus egyház körében végzett, életeket kettéroppantó munkáját, erkölcsileg nem. A tartótiszt egyszerre beszél a múltfeltárás szükségességéről és annak részleges kudarcáról: a következmények helyett a titkosszolgálati munka szakmai kihívásairól és izgalmairól mesélő öregember se önmagának, se egykori áldozatainak nem tud katartikus feloldozással szolgálni, a legmerészebb konzekvencia, amire ragadtatja magát, hogy munkája „felesleges volt”. A Leszármazottak főszereplője még idáig sem jut: Endre Zsigmond a mai napig büszkén vállalja édesapja, Endre László „zsidó veszedelemről” vallott nézeteit, aki egykori belügyi államtitkárként a zsidó- és romadeportálások technikai lebonyolításáért felelt, és már 1934-ben cigány koncentrációs táborok felállítását szorgalmazta. A túl lazán szerkesztett, mégis lebilincselő film kedélyesen nosztalgiázó, törékeny öregúrként állítja elénk a bigott fajgyűlölőt, aki szelektív memóriájával azt példázza, milyen kétségbeesett önbecsapás húzódhat a rasszizmus ideológiája mögött. A vérvonal mégis megszakad: Endre gyerekei csak telefonon hajlandók nyilatkozni, mert számukra terhes a családi múlt, de édesapjukról sem akarnak rosszat mondani – az apa sztoikusan, rendíthetetlen téveszméi mögé bújva hallgatja fia és lánya mondatait. Drámai csúcspontokkal a többi filmben is a szembesítés pillanata szolgál: A tartótisztben azokkal a papokkal találkozik a tartótiszt, akikről ügynökei jelentettek, amire az egyházi személyek a tőlük elvárt módon megbocsájtással reagálnak. Mint a Regnum Marianum katolikus szervezetről szóló Operatív értékből kiderül, a feltétlen megbocsájtás ugyan keresztényi tett, de nem feltétlenül szorgalmazza a múlt feltárását, átbeszélését. Az ugyanis rendre a rendező kezdeményezésére történik csak meg – a Leszármazottakban, A tartótisztben és a Cigány holokausztban egyaránt, amiben Varga Ágota fogva tartásuk egykori helyszínére, a kolozsvári Csillag erődbe kíséri vissza az emlékek felidézésétől láthatóan megroppant romákat. A múlt újraélése azonban nemcsak traumatikus, de felszabadító hatású, mert bár a takargatott sebek újra felszakadnak, kitisztításuk a gyógyulást segíti. Varga Ágotának a dokumentumfilmezés terápia, oral historyre támaszkodó portréfestés, és a nemzet traumáira rákérdező vizsgálódás, amiben a vállalás pozitív hozadéka kiküszöböli a kisebb filmes hibákat.


Extrák: Ahol van, ott a beszélgetések hosszabb, vágatlanabb verziója.


 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11988