KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sátánfajzat – Warlock 2.

Sneé Péter

Az Utolsó Ítélet Közeledtével riogató szektáknak igazuk lehet, mert ahol ennyi ostobaságot képesek összezagyválni a profit igézetében, ott legföljebb egy kiadós Armageddon segíthet, vagy az sem. Tűz és véreső, ami a leleményességét névválasztásával (Hickox) kimerítő rendező új produkcióját árasztja el időről időre, már amikor nem a Sátán reinkarnációjának megakadályozására készülődő ifjú párocska édelgését mutat] a, hanem a Gonoszt magát, amint egy rozoga New York-i taxin araszolgat varázsköveiért. Fogoly szellem hibbant leszármazottja siet ekként célja fmlé a végkiárusított földi világban. Hát érdemes az ekkora törődésre? A közreműködőkben fölsejlik a kétkedés és aszerint cselekszenek. Minek igyekeznének jobban, amikor eladható a film így is, színhibásan, rosszul montírozottan, olyan trükkökkel, melyek láttán már az idősb Batman tolvajt kiáltana.

Haláltánc és nagytakarítás, összesöpörve a szemétlapáton Shakespeare, western, druidák, a Szent Grál kelyhéből kovácsolt (?) tőr, fű, fa, virág, minden. Csupán a mottó hibádzik még, melyre óvodáskori emlékeink között lelhetünk: „jó nektek, mert nincsen eszetek és nem kell gondolkodnotok”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1084