KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cowboyok és űrlények

Nevelős Zoltán

Cowboys & Aliens – amerikai, 2011. rendezte: Jon Favreau. Írta: Hawk Ostby, Mark Fergus és Damon Lindelof. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Daniel Craig (Jake Lonergan), Harrison Ford (Woodrow Dolarhyde), Olivia Wilde (Ella), Abigail Spencer (Alice), Sam Rockwell (Doc). Gyártó: Universal Pictures / Dreamworks Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 118 perc.

A vadnyugat és a földönkívüli invázió témájának összehozása akár még szellemes ötletnek is tûnhetett volna egy dupla élû paródiához, az azonos címû képregény alapján készült Cowboyok és ûrlények azonban hasonlóan gyenge mûfajkeverék lett, mint az ugyanerre az ötletre épülõ, 2009-es High Plains Invaders, ami ráadásul látványban is olcsó volt – az újabb film legalább a speciális effektusok terén hozza az elvárható színvonalat. A színész Jon Favreau, aki a Vasember óta igazi szupermozi-rendezõ is, teljes komolysággal bonyolítja a rejtélyes történetet a határvidéki Absolution városában, amelynek lakói kénytelenek félretenni korábbi ellentéteiket és egy emberként szembeszállni az ûrbõl érkezett szörnyekkel. A menekülõ embereket lasszószerû berendezésekkel elragadó, repülõ fémszerkezetek támadásai igen látványos képsorokat eredményeznek, a szörnyek hasából elõnyíló végtagok pedig kifejezetten hátborzongatóak, ugyanakkor a mészárlásos és robbanásos jelenetek pusztán brutálisak, és sok a hosszadalmas üresjárat is.

A film vonzerejét kétségkívül a szereposztás adja: James Bond és Indiana Jones csúcstalálkozója. Amennyire szellemesen oldotta meg Steven Spielberg a két mítosz játékos keresztezését a harmadik Indiana Jones-filmben Harrison Ford és Sean Connery részvételével, annyira szegényes a mostani kísérlet (Spielberg itt producerként mûködött közre). Fordot kétségkívül jó westernben látni, ráadásul a kevély marhabáró szerepében alkalma van némi meglepõ karakterárnyalatot is felmutatni, Daniel Craig számára pedig tökéletesen testre szabott az amnéziás revolverhõs alakja, de õk is csak a film papírmasé figuráinak mélység nélküli sorába illeszkednek. A western és az inváziós sci-fi keresztezése kimerült a kelléktárak, a jellegzetes karakterek, helyszínek és szituációk szimpla felvonultatásában és egy sablontörténet lehetõ legsablonosabb megoldásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10786