KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Náci zombik

Alföldi Nóra

Dod sno – norvég, 2009. Rendezte: Tommy Wirkola. Szereplők: Vegar Hoel, Stig Frode Henriksen, Charlotte Frogner. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.

 

Legyen akár élénkpiros artériás, vagy barnásvörös vénás vér – a folyékony szövet a hóval érintkezve rózsaszínes trutymóvá fakul és elveszti hagyományos, zsigeri borzalmakat kiváltó attraktivitását, a meseszép síparadicsomi tájak tehát csak első blikkre tűnnek kiváló kontrasztokat szülő horrorhelyszíneknek. A norvég Tommy Wirkolának azonban ez az utolsó problémája, Náci zombik című pajkos kis horror-komédiája látványos bizonyítéka kiváló ízlésének, trendérzékenységének, zsánerbeli jártasságának, és nem utolsó sorban anatómiai ismereteinek. Igaz, mindez nem a semmiből pattant elő, a skandináv horror évek óta az egyik legnépszerűbb északi importcikk az IKEA után, s bár a nemzetközi vizeken abszolút győzelmet kivívó Engedj be! éppenséggel svéd fennhatóság alatt készült, a norvég testvérek kevésbé rendhagyó – síelő-, snowboardozó-, erdőjáró-csoportok balszerencsés kirándulásairól regélő – tempós slasherei (Cold Prey I–II; Manhunt) is szép internacionális sikereket tudhatnak magukénak.

A Náci zombik bekapcsolódik a trendbe, a belsőség-orgia alanya egy maroknyi, a civilizációtól távoli hófödte hegycsúcson víkendező orvostanhallgató, kiket a direktor minimális fals-riogatás után menten az egyenruhás hörgő zombik kezére ad, hogy aztán a karaktereik főbb jellemvonásai csontig csupaszítva táruljanak fel a néző előtt. Wirkola nem válogat, részrehajlás és mindenféle sorrend nélkül, alaposan kidolgozott, tempós vérfürdők közepette tünteti el a vászonról szereplőit, eközben intelligens utalásokat nyársal az anyagba, mellesleg félvállról kidolgoz egy újszerű zombi-tipológiát, melyet bölcsen hazájának történelmi hátteréből eredeztet. A címszereplő monstrumok a II. világháború idején a környéket náci terror alatt tartó kincsvadász zombik, akiket nem is a mérhetetlen fogyasztási mánia, hanem nyugtalanító múltjuk átkozott lejárt szavatosságú, agyatlan gyilkológép hoz létre. Ahol az új szabályok hibázhatnának, Wirkola ügyesen korrigál; nem hagy időt arra, hogy az ellentmondások lelepleződjenek, sőt az igen népszerű náci okkultizmus tematikáját is mellőzi a matériából – amennyire lehet, megmarad a splatter-realizmusnál. Filmje ennek ellenére tökéletesen kerek egész, legnagyobb érdeme a precízen felépített sokk-taktika és végtelenül abszurd fekete humor – makulátlan náci-exploitation, az egyenruhája azonban jóval csinosabb, mint 30 évvel ez előtti hadtársaié.

Extrák: Előzetes és képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10119