KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuperbojz

Csillag Márton

Szuperbojz – magyar, 2009. Rendezte: Kabay Barna. Írta: Litkai Gergely. Kép: Máthé Tibor. Zene: Berkes Gábor. Szereplők: Bajor Imre (Johnny G.), Kolovratnik Krisztián (Misi), Gesztesi Károly (Béla), Mucsi Zoltán (Róka), Kálloy Molnár Péter (Guszti), Kerekes Vica (Judit). Forgalmazó: CinemaStar. 82 perc.

Az 1983-as Jób lázadásának társrendezője a Meseautó-remake elkészülte óta nem rendezett nagyjátékfilmet, inkább producerként, tisztes alkotói távolból felügyelte, hogyan mondja fel a leckét a rendezői székben Gyöngyössy Bence. Két újabb remake (Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál) és egy betörővígjáték (Papírkutyák) után azonban Kabay Barna úgy érezhette, ismét kézbe kell vennie a direktori feladatokat, és megkísérelt készíteni egy olyan közönségfilmet, amelyet a Valami Amerika-filmek és a Szomszédok-teleregény rajongói egyaránt szeretnek majd. Az első csoport megnyerésére a könnyűvázas cselekmény és a színes figurák, a másodikéra Bajor Imre szerepeltetése jelenthetett garanciát az alkotók számára, az elkészült Szuperbojz azonban – a készítői szándékkal szemben – csupán azokat elégíti ki, akik vagy a magyar trash szerelmesei, vagy pedig olyan mértékben szenvedtek vereséget a rendszerváltás győztes társadalmi erőivel szemben, hogy egy ilyen ártalmatlan vígjáték az évek óta kutatott gondűzőt jelenti számukra. A Szuperbojz egyszerű képlet alapján felhúzott történet, melyben a generációs ellentétektől kezdve a szórakoztatóipar kritikáján keresztül a szex–állatkert–rock’n’roll szentháromságig minden fontos alkotóelem megtalálható, a kivitelezés azonban olyan gyatra, mintha az egész kimaradt jelenetek és bakik gyűjteménye lenne. És furcsa módon ez a film szerencséje: a helyenként kibogozhatatlan motivációkat és dramaturgiai következetlenségeket önmagában nem menthette volna meg a tisztességes fényképezés és néhány korrekt alakítás, a forgatókönyv és a rendezés hiányosságaiból fakadó bohózatjelleg azonban a vígjáték szintjéről a jelenség szintjére emeli a filmet, megmutatva, hogy még a leginkább bejáratott mankóval is nagyot lehet esni, kivált ha az ember nagyon siet vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10012