KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősszel a tengernél

Loránd Gábor

 

Prévert és Carné lehangoló, esőáztatta párizsi utcaköveinek felidézése adja meg az alaphangulatát Gubenko érdekes filmjének. A történet színtere s ideje: utószezon a Krímben, ahol semmi sem emlékeztet az általunk elképzelt, netán látott képre, – azaz nincsenek friss szélben hajladozó örökzöld növények, nincs fehér tarajos kék tenger, de nap és vidám nyaralók sincsenek. Van ezzel szemben egy nem túl barátságos szanatóriumi épület, ahol a berepdeső galambok reggelizni sem hagyják az üdülőket; van néhány unatkozó beutalt; egy ütődött, de lelkes kultúros; egy szimpatikus, kicsit kedélybeteg, az ingerszegény környezetben magányos szerelmespár; valamint egy panoptikumba illő, szenilis kultúrbarát, aki nagy virágcsokorral hol Tolsztoj, hol Puskin, hol más tekintélyek nyomát kutatja.

Furcsa „nyaralási” film, kétségtelenül. Görbe tükör kívánna lenni, elgondolkoztató torzképekkel, fricskákkal. Ebbéli igyekezeteiben néha túllő a célon: az Olaszországot megjárt traktoros például Pentagonnak nevezi a Vatikánt buzgó műveletlenségében. Gubenko leegyszerűsíti a képleteket; sokszínűbbek, összetettebbek az emberek, mint itt a vásznon. Az igazán jó karikatúra több, mint kifigurázás. A rendezői érzékenység pedig csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6925